Nem kérdés, hogy a dicséret mennyire fontos a gyerekeknek. A megerősítések csodákra képesek, erőt, magabiztosságot adnak. Felnőttként is élénken emlékszünk egy-egy szülői vagy tanári dicséretre. Sőt, pontosan fel tudjuk idézni azt a büszkeséget, boldogságot is, amit akkor éreztünk, igaz? Ugyanez a helyzet a szidással is. Fülünkbe csengnek a szavak, látjuk magunk előtt a mozdulatokat és újraéljük a szorongást, megalázottságot, szégyent. 

Mit tehetünk, hogy minél jobban feltöltsük gyerekeink "pozitív raktárát", amiből évtizedeken át töltekezni tudnak? 
Milyen a jó dicséret? Mennyit és hogyan érdemes dicsérni?
7 tanács következik erről az érzékeny témáról: 

1. VEDD ÉSZRE A JÓT!

Az első, és legfontosabb, hogy ...

Mi garantálja azt, hogy jók legyünk valamiben, sikereket arathassunk az életben? Egyáltalán, mi a siker? Az anyagi haszonszerzés? Vagy a tökéletességre való törekvés?

...

Azok, akik kiemelkedően kreatív személyiségek, nem csak a saját területükön, szakmájukban, hobbijukban élvezik ennek a tulajdonságnak a gyümölcseit, hanem – legtöbbször öntudatlanul – az élet más területein is. Akiknek pedig esetleg nem jutott elég ebből a tulajdonságból, kérhetnek másoktól kölcsön.

...

A blogom facebook oldalán gyakran találkozom a " Korábban elveim voltak. Most gyerekem van." mondattal valamilyen formában. Sokan írnak olyan hozzászólást, ami az elvek betartásához / feladásához kapcsolódik, ez a téma szinte mindenkit megmozgat.

Az első gyerek megszületése előtt nagy erővel fogadkozunk: én nem fogom úgy csinálni, mint a szüleim, mint a Feriék, mint a Mariék.
Nem jöhet be az ágyunkba a gyerek,
én ugyan nem fogom egész éjjel ölben hurcolni,
én aztán tuti nem kocsikázok éjfélkor, hogy elaltassam,
engem nem tud majd rávenni mindenféle hülyeségre a boltban, 
én nem tömök a szájába cumit, 
én bezzeg nem fogom a TV-t babysitternek használni,
én nem rohangálok utána a vacsorával,
az én gyerekem ugyan nem fog evés közben ...

Ha gyerekünk születik, minden óriási fordulatot vesz. Borul a régi életforma, már semmi sem ugyanolyan, mint régen. Kívül-belül átalakulunk. Kívül azért, mert nyomot hagy rajtunk az alvás-és hajmosáshiány. Belül pedig azért, mert soha nem ismert érzések törnek ránk.

Az átalakulásból az egyszerű fogalmak vagy mondatok sem maradnak ki. 
Korábban, gyerek nélkül mintha mást jelentettek volna... 

Kimozdultunk.
Elmentünk kenyérért és körbesétáltuk a házat. 

Micsoda éjszaka volt!
A gyerek végre végigaludta az éjszakát. És a szülei is.  

Rend van.
Van egy (elég keskeny, de látható) sáv a nappaliban a játékok között. 

Végre csönd van!
Ajjajj, gyanús ez a csönd. 

Nagy buli volt!
A gyereknek szülinapi zsúrt ...

Mi lehet a különbség egy vállalat és egy színház vezetése között? Vajon mennyiben kellenek hozzá más adottságok? Melyikről gondolnánk, hogy több tudást, több intuíciót igényel? Melyiknél van szükség több precizitásra, pontosságra és mennyi lehet benne a spontaneitás? Lehetséges lenne, hogy nincs különbség, csak a terep, a 'piac', a versenyfeltételek mások? Vagy azok sem?

...

Egy dolog mindannyiunkban közös: ha nem lett volna az anyánk, mi sem lennénk. Ő az első és mindenek feletti, mindenek előtti feltétele annak, hogy erre a világra születtünk.

...

Eleinte volt az orgonaágabarackfavirága közös éneklése az oviban; aztán cuki papírszívek és rajzok készítése a suliban; majd kamaszkorunk lázadós, de anyák napjára mindig virágot vivős évei; és a felnőttkor kiegyensúlyozottabb, anyánkat már a helyén kezelő anyáknapja-ünneplései... Most, hogy már én is anya vagyok, szeretném a magam számára is jelentéssel felruházni ezt a napot, mert hiszek benne, hogy a jeles napok nagyon jók arra, hogy tényleg ünnepeljünk és megálljunk egy pillanatra, egy-egy jelenség, téma vagy fogalom igazi, saját helyét megtalálva az életünkben . Neked mit jelent az ANYASÁG? Akár a sajátod - ha Te magad is anya vagy, vagy úgy általában ez a fogalom - milyen viszonyban vagy vele?

...

Az egyetemi évek alatt kialakult egy hétfős baráti társaságunk. Hét csaj. Egymást választottuk, ha csapatban kellett dolgozni, együtt készültünk a prezentációkra. Megünnepeltük a szülinapokat, a karácsonyt, felmentünk egymáshoz filmezni, teázni, beszélgetni. Könnyes nevetések és nehéz pillanatok, pasiügyek, közös jelbeszéd a vizsgákon - szóval sok élmény összeköt minket. Hétből négyen házasok vagyunk, hárman pedig már anyák is. Ott voltunk egymás esküvőjén és szeretettel drukkoltunk a babák érkezésekor is.
A közös budapesti évek után többen külföldre vagy vidékre költöztünk, aztán vissza a fővárosba. De hiába szűnt meg a földrajzi távolság, a sok különböző életforma mintha csak párhuzamos sínekként futna ...

Milyen jó is lenne, ha bebiztosíthatnánk a gyerekeink jövőjét! Ha az, amit felépítettünk, megmaradhatna és utódaink továbbvinnék, tovább építenék amit mi elkezdtünk (vagy mi is folytattunk).

...

A tolerancia-ablak egy olyan pszichológiai kifejezés, ami arra utal, hogy a kül- és belvilág hatásaiból mennyit tudunk egészségesen elviselni és kezelni. Ha a bennünket érő hatások az „ablakunkon belül” vannak, akkor nem érezzük zavarónak azokat, de ha kívül esnek az elviselhetőségi tartományunkon, akkor rossz közérzetet, stresszt okoznak, veszélyesnek minősítjük őket.

...

Mindannyiunknak van olyan projektje, amit feladott. Feladata, amit nem fejezett be. Dolga, amit már százszor elnapolt. Magának vagy másnak tett ígérete, amit nem váltott valóra. Mit tehetsz, hogy ne add fel legközelebb, ha újra belefogsz?

...

Habár a tudatos emlékeink 2-3 éves korunkig nyúlnak vissza, sokkal többet őrzünk abból, ami életünk hajnalán történt velünk – írja Franz Renggli pre- és perinatális terapeuta. Sőt, korai élményeink felnőttkorban is hatást gyakorolnak életünkre, és sok megmagyarázhatatlan lelki tünet hátterében állnak. Vajon miként lehetséges ez?

...

Ugye emlékszünk még rá sokan?! Amikor a tévé megtornáztatta esténként a nézőket. Nem is volt rossz ötlet.

...

Ebben az írásban olyan könnyen kivitelezhető alkotótechnikákról lesz szó, amelyek amellett, hogy a feszültséget csökkentik, szórakoztatóak is. S nem utolsó sorban alkotás közben kifejezésre juthatnak az érzéseink, tisztázódhatnak a gondolataink.

...

Szeretjük, ha ölünkbe hullanak a dolgok? Szeretjük, ha sok dicséretet kapunk? Hogy éljük meg a kudarcokat? Mit szólunk a kritikához?

...

A gyereknevelés nem rakétatudomány. Annál bonyolultabb, mert nincsenek képletek, nincsen biztos módszer. Ha annyira egyszerű volna egy-egy helyzetet megoldani, akkor nem érezné időnként minden anya, hogy a gyereke egész egyszerűen nem úgy működik, mint a szakkönyvek gyerekei. Miért vagyunk szülőként ennyire bizonytalanok? Vajon régen is ennyit kételkedtek az anyák a saját anyaságukban? Vajon azok is így vannak ezzel, akik soha, egyetlen gyereknevelési szakkönyvet nem olvastak el életükben?

...

Hogy lehet, hogy az a pihe-puha, babaillatú, mosolygó tündér másfél-két év múlva kifordul önmagából és vörös fejjel kiabálva veri magát a földhöz? Ha minden szót még nem is tud kiejteni, a „nem” már tökéletesen megy. Ennek örömére naponta ezerszer elismétli. Úgy tűnik, hogy semmi nem felel meg neki, Dulifuli hozzá képest egy szelíd, kedves teremtés. Biztos nem véletlen, hogy „terrible two”-nak hívják ezt a korszakot (magyarul rémes kétévesnek szokták fordítani, találóan).

Mi történt a gyerekemmel? Mikor tér vissza a korábbi, normális életünk? – teszi fel a kérdést sok szülő a dackorszakba csöppenve. Van egy jó hírem. Illetve több is.

Az első és legfontosabb, hogy elmúlik . Hihetetlenül hangzik, de igaz, van egy ...

Továbbra is csapkodnak a hullámok. Ahova nézek, válások, konfliktusok, családi drámák. Az okok kibogozása helyett nézzünk meg egy esetet.

...