Ha ismertek valakit, aki bátran ki meri jelenteni, ő kiválóan be tudja osztani az idejét és mindenbe annyi időt fektet, amennyit az megérdemel, megkíván, akkor kérnék hozzá valami kontaktot, szívesen megnézném, meghallgatnám őt, mert én még nem találkoztam ilyennel.
Tudjuk-e, valójában milyen problémákkal küzdenek kamasz gyerekeink? Be tudunk-e időben avatkozni, vagy csak reménykedhetünk, hogy nagyobb bajok nélkül megússzák? Értjük-e, mi magunk miért viselkedünk úgy, ahogy, sokszor ellentétesen ahhoz képest, mint amit korábban elhatároztunk? Mit tehetünk, ha…
A háló lehet védőháló, ami megóv minket, tudunk bele kapaszkodni, ad egy biztonságot. De lehet akadály is, csapda, ami nem engedi, hogy kilépjünk valamiből, hogy továbbmenjünk, új helyeket, új embereket, más világokat ismerhessünk meg.
Ha végeznénk egy felmérést, a szeptemberről kinek mi jut eszébe, biztos magasan nyerné a versenyt az iskolakezdés. Persze már az óvodai (és bölcsődei) beszoktatás is ennek a témának a bevezető lépései (jó, ha tudjátok fiatal anyukák!); talán jobb is, hogy van némi felkészülési időnk, beérhetünk mi…
Nyugi, nem a nyáron szerzett ráncokat akarom számbavenni, sőt nem is a leadott/felszedett kilókkal foglalkoznék. Bár még az is lehet… Mit szólnátok egy kis coachinghoz?
Jó tanács ifjú tehetségeknek:
A „tehetség vagyok” identitást cseréljétek fel a „jó vagyok” identitására!
Az élet sok öröme között az egyik legkézenfekvőbb és talán leginkább rajtunk múló fajtája az evés. Persze ha valaki csak a homárt szereti (mint barátnőm kisfia közölte az iskolai menzán a konyhás nénikkel) akkor adódhatnak problémái, de többségünk talán ennél nyitottabb és kevésbé igényes.
Tényleg elbutulhatunk az okostelefonok következtében? Az (online) elmagányosodás pedig valóban növeli a megbetegedések kockázatát?
Hányan mondják: „az a hajó már elment”, akkor kellett volna, vele kellett volna, ott lehetett volna. Persze ez soha nem ilyen egyszerű (és valljuk meg, legtöbbször nem is igaz), de aki ezt mondja, így éli meg, számára mégiscsak ez a valóság, az ő élete ettől lett ilyen, amilyen. De azért nem kellene…
Miért vágyunk sokszor másra, mint ami van? Miért vagyunk elégedetlenek? Miért nem örülünk a nyári esőnek és hidegnek? Azt mondják, jól élünk. Miért nem érezzük ezt mégsem így? Hogy mi is lesz a blog mai témája? Meteorológia, mindfullness, irodalmi ajánlat, filozófia vagy coaching? All in one!
„Nincs őszintébb szeretet, mint az étel szeretete.” Mondta a bölcs és méltán híres drámaíró, George Bernard Shaw. A fenti kép egy hónapja készült a barcelonai piacon. Ők is tudják!
Rengeteg recept, gasztroblog lelhető fel a neten. Aki kicsit is fogékony a témára, nem kell sokat tennie érte, ha…
Valamennyiünk életében fontos dátumokat jelentett a bizonyítványosztás napja. Ha azt gondoljuk, hogy nem, tévedünk, hiszen akkor épp azért, merthogy nem!
Végre itt a nyár! Ilyenkor valahogy mindig kisimulnak a dolgok, lazulhatunk, jókat ehetünk, élvezhetjük az élet szépségeit. Kivéve persze, ha nem. Ha például valamivel, valakivel, netán önmagunkkal vívunk fárasztó harcot.
Ki mire gondol a cím olvasásakor?
Már ez is sokat jelenthet, sokat elmondhat rólad, aktuális helyzetedről. Ki mit olvas ki egy ilyen egyszerű mondatból, kérdésből. Ez olyan, mint a tükörbenézés. Persze, ha nem nézünk soha a tükörbe, nem fogjuk tudni...
Végigolvasva a Lelkizóna elmúlt heti, oktatáshoz kapcsolódóan született írásait, arra jutottam, tényleg nem egyszerű dolgok ezek. A problémákat és a hibákat – belátom – sokkal könnyebb felsorakoztatni, mint megmondani, pontosan mit és hogyan kellene változtatni a meglévő rendszeren.
Ha már annyit foglalkoztunk a rendszerekkel (család, vállalat), ideje, hogy a manapság legtöbbet emlegetett rendszerünkről, az oktatásiról is beszéljünk.
Mi garantálja azt, hogy jók legyünk valamiben, sikereket arathassunk az életben? Egyáltalán, mi a siker? Az anyagi haszonszerzés? Vagy a tökéletességre való törekvés?
Azok, akik kiemelkedően kreatív személyiségek, nem csak a saját területükön, szakmájukban, hobbijukban élvezik ennek a tulajdonságnak a gyümölcseit, hanem – legtöbbször öntudatlanul – az élet más területein is. Akiknek pedig esetleg nem jutott elég ebből a tulajdonságból, kérhetnek másoktól kölcsön.
Egy dolog mindannyiunkban közös: ha nem lett volna az anyánk, mi sem lennénk. Ő az első és mindenek feletti, mindenek előtti feltétele annak, hogy erre a világra születtünk.
Milyen jó is lenne, ha bebiztosíthatnánk a gyerekeink jövőjét! Ha az, amit felépítettünk, megmaradhatna és utódaink továbbvinnék, tovább építenék amit mi elkezdtünk (vagy mi is folytattunk).