Ugye emlékszünk még rá sokan?! Amikor a tévé megtornáztatta esténként a nézőket. Nem is volt rossz ötlet.

Szeretjük, ha ölünkbe hullanak a dolgok? Szeretjük, ha sok dicséretet kapunk? Hogy éljük meg a kudarcokat? Mit szólunk a kritikához?

Továbbra is csapkodnak a hullámok. Ahova nézek, válások, konfliktusok, családi drámák. Az okok kibogozása helyett nézzünk meg egy esetet.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy mindenkit érdekel, mi a sikeres élet titka. Jó lenne tudni, mennyire múlik rajtunk, érdemes-e küzdenünk, mit tehetünk annak érdekében, hogy kihozzuk a maximumot magunkból. Azt javaslom, mindenek előtt nézzünk kicsit magunkba!

M. Révész Zsuzsa – amennyire sikerült őt megismernem néhány ’Lelkizónás’ találkozás és a blogos írásai alapján – kiegyensúlyozott, sokoldalú, nyitott és kreatív személyiség, épp olyan, amilyennek szerintem egy jó pszichológusnak lennie kell.

Amikor gyerekkoromban viccelődtem, bohóckodtam otthon, sokszor feltették a szüleim ezt a kérdést. Már nem emlékszem a pontos szituációkra, de a kérdés annyira bennem maradt, hogy én is gyakran alkalmazom a családomban. A humor még sosem hagyott cserben.

Aki új dolgot talál ki? De hiszen tudjuk jól, nincs új a nap alatt! Aki látja előre, mire van szükség a jövőben, milyen lesz a világunk és elébe megy a dolgoknak? Kitalálja, megálmodja, hogy mire lesz szükség? Vagy nyitottan, kíváncsian jár-kel a világban és egyszerűen észreveszi a szembejövő…

Sajnos nem az átlagos magyar diákról! Pedig ezek a jellemzők lennének a kulcsai annak, hogy életképes, (pláne sikeres!) legyen utódaink generációja.

  A minap mondta egy hetven körüli ismerősöm, hogy nyolcéves unokája megkérdezte: mama Te nem szeretnél újra fiatal lenni? Mire ő: Isten ments!! Nem szívesen kezdenék mindent újra. Viszont ezt a mai állapotomat (boldog, egészséges, többunokás nagymama) szívesen fenntartanám sokáig, ha lehetne.…

Szerencsések azok, akik rendelkeznek rezílienciás képességekkel (magyarul: lelki ellenállóképesség). Ők - mint általában minden problémát -, az öregedési folyamatokat is könnyebben kezelik (belátással, függetlenségük megőrzésével, kapcsolatépítési képességük, kezdeményezőképességük, kreativitásuk,…

A boldogságra mindenki vágyik, az egészséghez kell némi idő és tapasztalat. Annyit biztosan tudhatunk erről az útról, hogy nem egy magányos műfaj, másokkal együtt érdemes járni. Nem ’csak’ a boldogságunk, de bizonyítottan az egészségünk is függ attól, milyenek az emberi kapcsolataink.

„Tudom, hogy nincs tökéletesség a földön. És elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent, ami mindennek ellenére a tökéletesség felé visz minket – ez a maximum.”     Pilinszky János A keleti filozófia és a nyugati (teljesítményorientált) gondolkodásmód egyaránt ad ötleteket, támpontokat arra…

    Többen is felidézték a napokban a tavalyi december elejét, amikor Nagykovácsiban és a budai hegyekben több helyen is jégbe zárva találtuk magunkat. Emlékezetes két nap volt. Ugye, hogy most milyen hihetetlen?

  Figyelem! Nem a külső szépségről lesz szó, nem szépségtippeket szeretnék adni, hanem amolyan magunkba néző, lelki szemeket igénylő és szívből jövő válaszokat váró szembenézést ajánlok.

A napokban már volt a ’Lelkizónán’ egy Csíkszentmihályi Mihályra hivatkozó bejegyzés és arra jutottam, nem lehet véletlen, hogy én is épp előtte találtam egy interjút, ami vele készült

Ha esetleg van valaki a közvetlen környezetetekben, aki gondokkal küzd a munkahelyén, netán nyomasztják a rá háruló döntések, a felelősség, vagy úgy érzitek, párotok hazaviszi a munkahelyi problémákat, nem tud nyugodtan pihenni amikor megtehetné, fel lehet hívni a figyelmét

A legnagyobb stresszor a modern világunkban, hogy aláaknázza a családstruktúrát. Ezek Máté Gábor szavai (nem a színidirektoré, bár erről minden bizonnyal érdemes lenne az ő véleményét is meghallgatni).

Sokan, sok helyen leírták már, hogy milyen stressz-kezelő módszerek léteznek és azt is tudjuk, hogy mennyire egyéni a stressz-tűrő (idegen szóval: reziliencia) képességünk, sőt azt is, hogy nem szabad feladni, ez utóbbi fejleszthető.