Mi legyen a neve?
Egy gyermek érkezését a családba, normál körülmények között szeretetteli és izgatott várakozás előzi meg. Ennek a készülődésnek, felkészülésnek a része a leendő, felnőtt és szerepükre érett szülők elképzeléseinek egyeztetése, a gyermek számára kívánt név kiválasztásában. Egyes családokban ez a választás egy alapos, részletekbe menő és körültekintő folyamat többkörös selejtezővel, ami hathatósan kizárja a későbbi ellenérzéseket. A szülők együtt bújják a KSH oldalakat, statisztikákat vizsgálgatnak, mert ragaszkodnak az elég népszerű, de nem feltétlenül az éppen legdivatosabb nevekhez. Minden részletet külön megvitatnak, vagy akár a demokráciára voksolva, apróra megszavazzák a vezeték és keresztnév együtthangzásától (akár a magas és mély magánhangzó, zöngés és zöngétlen mássalhangzó illesztés egyeztetése szintjén), a két név még kezelhető együttes hosszának mérlegelésén át azt is, hogy a végül választottat lehet-e jól becézni és nem ad-e direkt okot majd a kortársaknak a csúfolódásra.
A közösen kialakított választásukban tetten érhető, hogy komolyan megfontolták, milyen nevet akarnak adni, és próbáltak beleérezni, hogy ez milyen hatással lesz majd a gyermekükre. Némelyek utánanéznek, mennyire (volt) gyakori a családban az elképzelt név, sőt annak is, a közeli családtagok milyen más ötleteket pártolnának. Fontos lehet számukra, hogy eredetileg honnan származik, és ott mit jelentett[i] az a név. Lényeges szempont lehet a névben jelzett nemzetiségi[ii] hovatartozás.
Az erdélyi magyarság körében[iii] például még a közelmúltban is hagyományosan ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyermek neve a bejegyző hatóság elé kerülve nyilvánvalóan magyar[iv] (és ha lehet románra lefordíthatatlan[v]) legyen. Sorra megjelentek hát a múlt ködébe vesző legendás történeteink, regéink szereplői (és még mindig akad, akinek ez sem elég ősi[vi]).
Tőlük teljesen eltérő gondolkozásra vall, amikor a párok azt mérlegelik, hogy az általuk választott név elég nemzetközi-e, vagy legalább az angol nyelvterületen van-e jól megfeleltethető párja, hasonló alakú és értelmű változata, fordítása.
Egészen más elképzelést képvisel egy beszélő név, amit meg kellett szerezni, vagy ki kellett érdemelni. A régi indián hagyományok szerint, a névadás nem követte közvetlenül a születést. Volt ahol a sámán a szellemvilág megnyert erőinek segítségével, a babát és családját megfigyelve legfeljebb totemet, védelmezőt választott. Máshol a serdületlen ifjak még nem kaptak valódi nevet. Majd csak később, ha a gyermek felcseperedett és a csikóéveiben kiütköztek viselkedésében és alkalmazkodásában a tartós jellemvonásai.
Más kultúrákban a kívülállók számára titokzatos, mágikus jelek, ómenek segítették az asztrológust, a mágust a megfelelő, adott csillagzat alatt szerencsés név kiválasztásában, ezt a születés pillanatában a bolygók állásának elemzéséből olvasták ki a hozzá kötődő egyéni sorsfeladattal együtt. Ebben a keretben talán mélyebb értelmet nyer a közismert latin mondás:
„Nomen est omen.”[vii]
Lehetett véresen komoly szülői adomány a név, amikor a család valódi hatalommal rendelkező tagja adta, ezzel ismerve el a gyermek „tiszta” származását és egyben befogadását a befolyásos család körébe.
Itthon a mai névadásban már elég messze kerültünk a hajdani magyar hagyományoktól[viii], ahol az első gyermek rendszerint az azonos nemű szülő nevét kapta, és csak a többieknél lehettek eltérések, de most ne kanyarodjunk ennél messzebbre a mai szokásainktól.
A védelem, a gyermek megóvásának a vágya az eddig említett három aspektuson túl (legyen kezelhető hosszúságú, lehetőleg kikezdhetetlen a kortársaknak, elfogadhatóan simuljon bele azonos nemzetiségével a családja körébe) még további formában is megjelenhet a névadás folyamatában.
Egy bibliai név választása a szülők részéről jelezhet komoly vallásos elkötelezettséget, de akár a meggyőződött vallásosság hiányában is utalhat a védelem keresésére, a kicsi megkeresztelését célozva. A hagyományos keresztény elképzelés szerint, a megkeresztelés egyben égi oltalom alá helyezés, és mivel erősen tartotta magát az az elképzelés, hogy a kereszteletlen lelket könnyebben elérheti, veszélyezteti, megszerezheti magának a gonosz, ezért a keresztelő megszervezésével kifejezetten igyekeztek. Régebben a gyermek védelmezésében, jóra vezetésében, hívő emberré nevelésében a keresztszülőknek is jelentős szerepet szántak.
Ennél személyesebb ok is vezérelheti a felnőtteket egy bibliai név választására, a számukra jelentőségteljes jótevő, védőszent nevének odaajándékozására, itt megjelenhet a vallásos fogadalom, az Istennek ajánlás is.
Természetesen egy mai névválasztás alapvetően tükrözni fogja a szülők szándékát, hogy ők valójában ezzel az életre szóló adományukkal elvegyülni, a tömegbe beolvadni vagy éppen ellenkezőleg kiválni, kitűnni kívántak.
A minden részletet közösen megvitató, mérlegelő, átgondoló szülőkkel szemben álló, ellenkező szélsőségként a névadás területén is tetten érhetjük a másik végletet, a rettenetesen meggondolatlan, piszkosul „vicces” szülőket, akik meglehetősen messzire elrugaszkodtak a gyermek védelmétől. Akik szerint nagyon jópofa, ha az emberek nevetnek, amikor összeolvassák, kimondják a kicsi nevét, vagy amikor a már felnövekedett gyermekük bemutatkozik.
Egyesek ragaszkodnak például ahhoz, hogy mindjárt az elnevezés olyasmit híreszteljen, aminek az emlegetése alapvetően illetlen, mondjuk utalást a fogantatás körülményeire, helyére.
Némelyeket szinte megmámorosít az új élet megnevezésében rejlő hatalom.
„ s egyben másban
istenhez is hasonlított.”[ix]
Néha a választott nevek hallatán azt sem sikerül helyből megtudnunk, hogy a gyermek milyen nemű, aztán jönnek a viták Virág nyilvántartása körül, hogy akkor ő most Ibolya, vagy Jácint mögött sorakozzon, azt már szóba se hozzuk, ki tudja kapásból, hogy melyik sorba állhat Barka.
Az örökbefogadás engedélyezése kapcsán, az újra anyakönyveztetés előtt állva, a gyermek korától függetlenül viszonylag gyakran, úgy az esetek öt-tíz százalékánál találkozunk a gyermek neve körüli problémákkal.
Azt még nem vitatta senki, hogy a gyermek új nevének rögzítése előtti folyamat során érdemes a leendő szülők érzelmi reakcióin is elgondolkodni. Fontos megtudni, hogy képesek-e az eredeti, néha egészen fura, érthetetlen, ordítóan figyelem felkeltő keresztnévvel megbarátkozni.
A titkos örökbefogadások túlnyomó többségében a jelenlegi törvényi szabályozás szerint megváltozik a gyermek családi neve. A keresztnevek vonatkozásában a gyámhatóság a törvényi rendelkezéseknek megfelelően „kivételesen indokolt esetben” szintén engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását, az örökbefogadók által kérelmezett utónévre[x].
Itt időről - időre vannak kivételes bánásmódot kikövetelő helyzetek. Talán mert az emberi ügyek sohasem voltak és nem is lesznek olyan üdítően egyszerűek, egyértelműek és jól beszabályozhatóak, mint egy számoszlop.
Mindazok az örökbefogadók, akik nem tudnak lemondani arról a vágyukról, hogy az általuk felnevelt gyermeket, az általuk választott névvel illethessék, esetleg érvelni kezdenek: Az ő elgondolásuk szerint, nekik legalább ugyanolyan jogaik vannak, mint annak a vér szerinti szülőnek, aki a gyermeknek az életet és vele azt a nevet adta, mivel ők ennek a gyermeknek adnak most új, élhető életet. A gyakorlatban általában egy másik, általuk választott keresztnév hozzáadásával meg lehet ezt oldani, az érvényes törvényi szabályozás betűinek megfelelve.
Abban egyetértés szokott lenni, hogy ha a gyermek két nagyon feltűnő keresztnevet hozna magával, akkor a későbbi külső beazonosítástól a megváltoztatott családnév sem igazán védené meg, ezt a dupla megtartást tehát az örökbefogadás titkosságának a védelmét szem előtt tartva is érdemes elkerülni.
Valójában a gyámhivatalban legtöbbször nem gördítenek akadályt a névváltoztatási szándék mellett kitartó leendő szülők elé. Nem mintha nem lehetne később akármikor, az engedélyeztetés után megváltoztatni egy nevet.
A kötelező kihelyezett gondozás folyamatát, a gyermek beilleszkedését, a család alkalmazkodását az új helyzetekhez, és a kötődések kölcsönös alakulását szorosan nyomon követő kollégák természetesen érzékelik, értelmezik és jelzik ezt a szándékot.
Az általános elvi indoklásunk alapján a gyermek eredeti nevének elutasítása, magának a gyermeknek az el nem fogadásáról árulkodik, ezzel kérdőjelezve meg a valódi, érzelmi elfogadást. A gyermekvédelmi szakellátásban körvonalazódó szakmai konszenzus és a talán könnyebben egységesíthető örökbefogadói tanfolyami ajánlás is igyekszik azt erősíteni a kérelmezőkben, hogy a gyermek keresztnevét, mint az anyától való, a gyermeket a származásához, a múltja egy lezárult darabjához, őt a vér szerinti családjához kötő jelentőségteljes adományt, sokszor utolsó és egyetlen kapcsot, illik ebben a nagy változás sorozatban maradéktalanul megtartani. A már nem csecsemő gyermek ezt a megszólítást (talán, vélhetőleg) megszokta, így önmeghatározásának alapjaiba beépült, számára ez az elnevezés ismerős, neki ez a biztonság és a stabilitás érzéseit nyújthatja.
Egészen más lehet a helyzet nyílt örökbefogadás kapcsán, ahol a leendő szülők egyeztethetnek az életadó anyával és megbeszélhetik, számára melyik általa adni kívánt névnek van valódi jelentősége, ha van. Itt a leendő szülők, még a születés előtt elmondhatják, ők mit szeretnének és a folyamatban akár egy igazi, mindkét fél számára kielégítő megegyezésre is juthatnak.
Az esetek egészen kis százalékában viszont, évente egy-két alkalommal az erőfeszítéseink ellenére megmaradnak a nyugtalanító, nyomasztóan megválaszolhatatlan kérdések, hogyan lehetne ebben a névben a megőrzendő családi örökség?
Komolyan Marlon Brandó a gyermek keresztneve?
A vér szerinti anya a korábban meghalt testvér, a korábban örökbe adott gyermeke nevét adta ennek a következő szülöttjének?
Az alapellátás kollégáitól megtudható, hogy az anya mind a tizennégy gyermekénél ragaszkodott a két keresztnév választásához, és az alig átgondolt, véletlenszerűen párosított és többször visszaköszönő ötleteiben megjelent az összes éppen futó mexikói és brazil szappanopera szereplője?
Egyáltalán az anyja adta neki azt a nevet, vagy a szülészeti személyzet, a szomszédasszony, a postás, esetleg az a nővér, aki megtalálta a gyermeket az inkubátorban? Ha sikerül a történet mélyére ásni kiderülhet még az is, hogy a szülő anya egyáltalán nem kívánta megnevezni az éppen megszült gyermeket, de ezt a szülészeti osztály bevett szokásai nem engedték meg, így a gyermek a végén a szülést levezető orvos keresztnevét kapta.
Nem ennyire vicces annak a kisfiúnak a helyzete, aki a nagypapa nevét viseli, azét a férfiét, aki miatt bekerült a szakellátás rendszerébe, aki tönkretette és szétverte a családját…
Akárhogyan is volt, ennél a töredék, valóban problémás és különleges elbírálást igénylő esetszámnál érdemes a szokottnál hosszabban és aprólékosabban kutatni a tények után, és csak ezt követően elmélázni azon, hogy tényleg ez a név volna az átmenteni kívánt örökség, amit a gyermeknek szánunk, megőrzéséhez tűzzel-vassal ragaszkodunk, és a joggal húzódozó kérelmezők alkalmatlanságának bebizonyításával fenyegetőzünk?
Biztos, hogy mindig ugyanaz a megoldás képviseli az egyes gyermek érdekeit? Pont egy kifejezetten szerencsétlenül adott név megőrzése az, ami a gyermeket mindig a családjára, az eredetére, a gyökereire kell, hogy emlékeztesse, mert a megkímélt néven keresztül őt tagadhatatlanul egy életre hozzájuk köti, és minden egyes napján erre emlékeztetve, akár az ehhez tapadó negatív diszkriminációval együtt elkíséri majd?
A titkos örökbefogadások során egyre jobban sikerül megértetni a leendő szülőkkel, hogy a titok nem ők és a gyermekük között kell legyen. Egyre több jó példát látunk a gyermek múltra vonatkozó kérdéseinek nyílt, a gyermek korának megfelelő magyarázatokkal, számára érthető fogalmakkal átadott őszinte, tiszteletteljes és tapintatos kezelésére. Olyan élettörténet mesékbe foglalására, amik segítenek a gyermeknek a saját múltjáról szóló elképzeléseiben emberi méltósággal megőrizni a származási család emlékét.
„Jaj, ha elmész, megyek én is.
Hogy ne szánnám galambomat hívségéért is,”[xi]
Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus
Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!
Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.
[i] Keresztnevek eredete és jelentése - http://mek.oszk.hu/00000/00084/00084.htm
[ii] Ritka eredetű magyar keresztneveink https://hu.wikipedia.org/wiki/Ritka_eredet%C5%B1_magyar_keresztnevek_list%C3%A1ja
[iii] https://liget.ro/eletmod/erdelyben-orzik-a-hagyomanyos-magyar-keresztneveket
[v] https://szekelyhon.ro/aktualis/ezek-voltak-a-szulok-altal-leggyakrabban-valasztott-keresztnevek-tavaly-szekelyfoldon
[vi] https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Magyar_eredet%C5%B1_magyar_n%C5%91i_keresztnevek
http://nevnaplap.hu/osi-magyar-eredetu-fiu-es-ferfinevek-listaja/
[vii] Szállóigévé lett latin mondás, szó szerinti fordításban jelentése a név előjel, jós jel. Átvitt értelemben: A nevében van a sorsa. A név kötelez. A név maga az ember, intő, figyelmeztető jelként elárulja viselője tulajdonságát, a neki megírt sorsot.
[viii] http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-353.html
[ix] József Attila: József Attila
Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlított.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot –
országos volt a pusztulásban,
no de hát ne búsuljatok.
1928.
[x] XIII. Fejezet: Az örökbefogadás joghatásai - 4.2. Örökbefogadott neve
4:134. § [Az örökbefogadott neve]
(1) Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az örökbefogadó a házastársa teljes nevét vagy családi nevét a házasságkötésre utaló toldással viseli. Ha az örökbefogadó házassági neveként a házasságra utaló toldás nélkül házastársa, volt házastársa nevét vagy kettőjük összekapcsolt családi nevét viseli, az örökbefogadott új családi neve- az örökbefogadó választása szerint - a házastárs, volt házastárs családi neve, az összekapcsolt családi név vagy az örökbefogadó születési neve. Ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott több gyermek azonos családi nevet viselhet.
(2) Közös gyermekké fogadás esetén az örökbefogadóknak az örökbefogadás iránti kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy az örökbefogadott melyik örökbefogadó családi nevét viselje. Az örökbefogadók megállapodása alapján az örökbefogadott az örökbefogadók családi nevét együtt viselheti abban az esetben is, ha az örökbefogadók a családi nevüket nem kapcsolták össze. Ha a házastársak a gyermeket nem együtt fogadták örökbe, megegyezésük hiányában a gyermek a korábbi örökbefogadó családi nevét viseli.
(3) A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa addigi családi nevét.
(4) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.
(5) Az örökbefogadott családi nevét és utónevét az örökbefogadás engedélyezésével egyidejűleg kell megállapítani.
http://jogarchiv.hu/birosag/ptk6/lecke12_lap3.html
[xi] Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár,
Kék a lába, zöld a szárnya, jaj be gyöngyön jár.
Híva engem útitársnak, el is megyek én,
Nincs Erdélyben olyan leány, ki megtartson már.
Jaj, ha elmész, megyek én is.
Hogy ne szánnám galambomat hívségéért is,
Mikor immár halálfia rám nevet mégis.
Magyar népdal
