Mondhatnánk, hogy sőt!

Oldalt is jó volna néhány extra szem, lehet akár nyolc, mint a póknak.

Az sem baj, ha élesebb a látása, mint a sasnak.

Ha úgy hall, mint a bagoly, vagy más tartományú jeleket, rezgéseket is pontosan érzékel, mint a denevér.

Legyen állandóan éber, mint a nyúl.

Ha a szükség úgy hozza, sebesen vágtasson, mint a ló, de pont olyan érzékeny és nemes is legyen.Ha kell, legyen ravasz, mint a róka.

Alapvetően általában jobb, ha nyugodtan, megfontoltan és a dolgokat jól megrágva halad előre, mint a tehén.

Legyen a sajátjaihoz hűséges és értük magát feláldozni kész, mint a kutya.

Nem baj, ha jó vastag a bőre, kifelé akár még szúrós is lehet, mint a süné.

Elég, ha csak az övéi érdekében simulékony, célratörő és hajthatatlan, mint a macska.Legyen kitartó és türelmes, mint a birka.

Erős és strapabíró, mint az öszvér.

Szorgalmas és fáradhatatlan legyen, mint a méh.

Nem szerencsés, hogyha túl válogatós, igyekeznie kell minden elérhetőt felhasználni és beépíteni, lehet akár megalkuvó és akármihez könnyen alkalmazkodó, mint a malac vagy éppen a mosómedve.Tyúkanyóként gondosan melengetnie, irányítania és tanítania kell az övéit, akkor is, ha a tojásból alig kikeltek viselkedése nem hasonlít igazán az ő általa elvártakra és a csibékére sem. Lehet, hogy a kicsi nem is csibe, hanem kis hattyú, netán apró vadkacsa?

Az áldozatos anyát jellemző állati jó tulajdonságok listája még közel sem teljes, de talán mégis hagyjuk az állatokat. Itt az ideje, hogy a megkezdett sorhoz ráadásul csapjunk még párat tőlük függetlenül.

Például nagy szerencse, ha minden feladatának szimultán ellátásához marad elég keze, kettő sehogy sem elég, legyen hát annyi, mint az istennőnek, Shíva feleségének, Párvatinak.

A rendes anya eddig vázolt jelleméhez pompás adalék lehet, ha sosem hiányzik neki az alvás, a pihenés, a feltöltődés.

Határozott előnyt jelent, ha mindig azonnal kapcsol, az élet minden területére vonatkozóan ért mindenhez (esetleg mindenhez is, mint a viccek szerint Chuck Norris).

Rátermettségének fontos jellemzője, hogy a rábízott gyermekeket sosem téveszti szem elől, sőt állandóan ott tartja az éles figyelemmel pásztázott radarképernyője kellős közepén, hogy a veszélyek felé haladás-közeledés észlelésére, megakadályozására is maradjon még egy-két másodperce.A gyermek érdekeit mindig tiszteletben és szem előtt tartja, így ha szükséges, újra és újra előrébb tudja sorolni őt, és az ő dolgait a saját fontossági listáján.

Méltányosan és emberi méltóságát tiszteletben tartva bánik a gyermekkel, ahogy az összes többi embertársával.

Rendületlenül folyamatos készenlétben áll és él, reggel, délben, este, éjjel, huszonnégy órában, egy héten hét napban és az egész év 365 napja során, mert az anyai tevékenység körben nincs szabadság, sem nemzeti ünnep, sem valódi hosszú hétvége.

Mindent megtesz, hogy figyelmével, irányításával és szeretetével elősegítse az általa nevelt gyermek fejlődését, miközben olyan példát, és mintát nyújt számára a harmonikus családi életre és az egyéni boldogulásra, amit a gyermek képes beépíteni és a későbbi életében majd a saját jól működő tapasztalatának alapjaként alkalmazni.

Elvárás itt a tökéletesség?

Nem gondolom, hogy erről lehetne szó, hiszen mind tudjuk, hogy tökéletes ember nincs, ahogy tökéletes tett sincs, csak tökéletes szándék.

Az anyai szuper képességek apró csokrának emlegetése részemről egy ilyen tökéletes szándék megnyilvánulásához kapcsolható, március elején ugyanis a mi megyénket is elérte a fentről meghirdetett nevelőszülő toborzó kampánynak az egész ország gyermekvédelmén végighömpölygő, intézményeinkbe zárt rendezvénysorozata.A megyénként erősen egyéni vonásokat hurcoló helyi megvalósítások és a már legendásan sokszor emlegetett, kifejezetten szűkös (Lázáros) lehetőségek mögött ott lapult a tökéletes szándék: legyen több nevelőszülői férőhely a családjukból kiemelt, rászoruló gyermekek számára a gyermekvédelmi szakellátásban.

Nem egy újdonat ötlet, a toborzás elképzelt megvalósításának korábbi verziói is éveken át fortyogtak a fenti koponyákban, időnként zaccosan túlbuzogva.

Summásan talán annyit mondhatnánk, hogy a sokfajta nehézség egyidejű kiküszöbölése természetesen most sem sikerült, és a megvalósítandó szándék tettekre váltásában ismét több helyen megakadt a lábunk a saját béklyóinkban, néhol az árnyékunkban is.

Kell-e mondanom, hogy a kampány elvonulása után sem özönlöttek el bennünket a lelkes jelentkezők? Ahogy azt eddig is tapasztaltuk, körülbelül a kutya sem akar nevelőszülő lenni, sem anyák, sem apák.

„Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.”[i]

Persze, hogy tudjuk az okokat, ahogy eddig is jól tudtuk.

A törvényi szabályozás a nevelőszülői munkaviszony létesítéséhez és ellátásához meglehetősen egyszerű, könnyedén teljesíthető általános feltételeket szab.

Az előírt (pszichológiai és a lakókörnyezetre vonatkozó) alkalmassági vizsgálatok, de a kívánt férőhely engedélyezése sem szokott normál esetekben nagyobb nehézségbe ütközni.

A megfogalmazható, számszerűsíthető külső elvárások itt meglehetősen alacsonyak, ahogy a javadalom is az.A nevelőszülő tényleges feladata viszont (természetesen a jól ellátott formájában) igazán embert próbáló.

Valódi elhivatottságot, az alapvető emberi értékek meglétét, és folytonos használatát kívánja, humanitást a szó legmélyebb és legnemesebb értelmében.

Továbbá korlátlan (vagy legalábbis az átlagnál biztosan nagyobb) folyamatos hozzáférést az emberi és a családi, belső és külső erőforrásokhoz.

Magas szintű és rugalmasan működtethető segítőkészséget.

Fejlett és gyakran igénybe vehető beleérző készséget.

Majdnem rendíthetetlen érzelmi kiegyensúlyozottságot.

Józan, racionális gondolkozást.

Talpraesettséget, mondhatnám, hogy a jég hátán is megélés művészetének szüntelen gyakorlását, kifejlett ügyességét és kreativitását, valamint nem utolsó sorban az átlagosnál nagyobb gyakorlati eszköztárat a gyermeknevelés minden korszakában, bármilyen vonatkozásában, akármilyen gyerek esetében.Ezeken túl a teljes család bevonódását, támogatását és segítségét az ellátott gyermek gondozásába, nevelésébe és az ennek vonzataként gyakran előálló kusza és zavaros ügyekbe.

Csoda-e hát, ha nem esik be hozzánk csak úgy, akármikor az utcáról, egy ilyen emberséges, a saját életének teljes átalakítására kész, másokért elszántan tenni akaró, különlegesen nagy áldozatoktól sem visszariadó ember?

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i]Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… Mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.