2020. jan 13.

Ünnep után…

írta: SzEGy
Ünnep után…

animal-1850186_640.jpgIlyenkor, az ünnepek után valahogy mindig nehezebb előre lépni.

Talán, mert úgy vártuk azt a néhány napot, annyira készültünk. Aztán már csak azt vettük észre, hogy mind elrepült, mint egy pillanat. Pedig, még azt is szerettük volna, vagy legalább ezt. Hiába.

„Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
Sötét szobákban kopott fenyők[i]

Kedvetlenül tologattuk, halogattuk volna még a kiszakadás pillanatát. Maradtunk volna még az ünnepek meleg közelségében. A jó előre megálmodott gyertyafényes hangulatok körülbélelt, barátságos kényelmességében és puha ritmusában ringatóznánk kicsit, ragaszkodva a minket körülölelő családhoz, örülve annak, hogyha pár percre valóban ránk talált a béke.

Ott maradtunk volna. S mert ezt persze nem lehet, hát akkor is inkább a begyűjtött emlékmorzsákkal bíbelődnénk. Elégedetlenek, nyűgösek vagyunk, vagy csak csalódottak?

Lám, hiába szorítottam magamhoz,
az ünnep idén is megszökött. Pedig
de jó volt elsimulni két, jó meleg
tenyere között, s belefeledkezni
családba, a sütemény illatába;
csak bámulni fel a fára, akár a
gyermekek.”[ii]

Maradnánk még bent a meleg szobákban, bekuckózva.

Régi, de nem felejtő, el nem múló gyermekként vitatjuk, hogy megint lejárt az idő, hogy bizony ennek is vége. Aztán lemondó sóhajjal kiszámoljuk, hány napot kell még aludni a következő karácsonyig.

Felnőttként, persze nyilván tudjuk, nincs apelláta, nem lehet visszafelé haladni. Ahogy tudjuk azt is, mi az, amit éppen tenni kell.landscape-4704900_640.jpgMégis toporgunk. Talán csak magunkkal alkudozva, haladékot kunyerálva még:

„Egyetlen percet a szökő időből”[iii]

Akkor is, ha a jobbik eszünkkel pontosan tudjuk, hogy itt út közben nem lehet megállítani az időt és nem lehet belőle kiszállni.

Egy egészen kis időre sem.

Fel kell venni újra a ritmust, a megfelelő fordulatszámot.

Most még jobban emlékeztetni kell magunkat, hogy itt a modern, felnőtt világunkban céltudatosan sietni illik.

Nem meg-megállni, nem andalogni, nem tévelyegni.

Nem vánszorogni, nem csoszogni, hanem a lábakat emelni, egyiket a másik után jól talpra tenni, határozottan, majdnem hangosan.

Kint pedig újult erővel nekidőlni a jeges szélnek. frost-1881723_640.jpgNem belesimulni, nem elernyedni, hanem a téli világ merevre dermedt színfalai között megelevenedni. Mozdulni. Beállni. Járomba hajtani a fejet, az izmokat megfeszíteni és nekiveselkedni a hámnak. Húzni tovább a mindennapi gondok szekerét, mielőtt:

„Belém fagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,”[iv]

Megindulni, haladni, lépni.

Eszünkbe idézni és szem előtt tartani, hogy még sürgető dolgaink vannak. Nem átruházhatók. Elvégezetlenek. Fontosak. Azelőtt.

Megkeresni a félbehagyott ügyeink elengedett fonalát, azt, hogy hol is hagytuk abba korábban.

Megtalálni a régi kerékvágást, talán kicsit segíthet még a hó is, a benne megőrződött nyomokkal.

Mégis magunknak kell eldönteni, hogy most melyik irányba tartsunk, hogy hol és hová kell utat keresnünk, célra találnunk, megint.

„Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
célom ismer engem.”[v]

leaves-4673997_640.jpgLehet, hogy nincsenek előttünk nyomok, sem jól látható jelek.

Szűz hóban járunk és senki sem töri előttünk az utat nekünk.

Talán nincs család mellettünk, hogy a lépteinket, a könnyebbség kedvéért egymás ritmusához igazíthassuk. Lehet, hogy társ sem, aki néha átvehetné elől a helyünket, biztosítva egy időre némi könnyebbséget, szélárnyékot. Nélkülük, nekünk magunkban még élesebben kell látnunk, hallanunk, hogy elkerüljük a veszélyeket, hogy tarthassuk a megfelelő irányt, és még jobban kell figyelnünk.

Befelé is, hogy meghalljuk, megérezzük az ősi, valódi ritmust.

„szivemet veri
a rendfenntartó idő;
szivem visszaüt”[vi]

Előre tekinteni. Csak nagy néha visszanézni.

Hinni, bízni és remélni. Felszítani a tüzeket belül is, mert:

„Akinek arca nem áraszt fényt, abból sose lesz csillag.”[vii]

Felállni, mozgásban maradni, nekigyürkőzni, továbbmenni.

Élni. Perceinket, napjainkat, szép élményeinket hálával és okosan megélni.

Belül megtalálni a helyes irányt. Nem birkaként a nyájhoz verődni, a saját, egyéni utunkra lépni. dream-76128_640.jpgNem a szennyes hordát követni.[viii] Hanem haladni, jót tenni és jót akarni. Igazat szólni és szépeket álmodni.

„Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket…”[ix]

 

 

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

 

 

[i] Fekete István: Ünnep után

Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
Sötét szobákban kopott fenyők,
Bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
Bádogvasutak és törött hajók.
Künn hull a hó az ablak előtt.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
Mint néma árny, oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
Sziszegő szél sepri a partokat,
S dúdol magának tegnap óta.

Régi a dal és régi az ünnep.
A tél havas csókja most meleg,
És tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
Mint az imádság, a legutolsó…
Itt nem múltak el az ünnepek.

Elsőként megjelent a Tarka rét (1973) c. kötetben. Később a Nimród (1977. I. szám és 1991. I. szám), valamint az Amerikai Magyar Újság (2006. 12. szám) közölte. Tartalmazzák még az Aranymálinkó (1998), a Karácsony éjjel (2005) és az Összegyűjtött versek (2008) c. kötetek.

[ii] Sárhelyi Erika: Szökevény karácsony

Lám, hiába szorítottam magamhoz,
karjaim közül idén is elillant
az ünnep. A holnap csörgő szarkái
máris vállamra ültek, és zajgásuk
lassan felébreszti bennem az új év
szendergő napjait. A fán a csúcsdísz
már csálé kicsit, mintha azt üzenné:
menne, s maradna; és az ágak közé
simult, cifra angyalhaj ezüstjét is
megszelídíti a kihunyó gyertyaláng.

Lám, hiába szorítottam magamhoz,
az ünnep idén is megszökött. Pedig
de jó volt elsimulni két, jó meleg
tenyere között, s belefeledkezni
családba, a sütemény illatába;
csak bámulni fel a fára, akár a
gyermekek. De apránként az összes
tűlevél elpereg, polcra kerül az
óév, s a meghitt perceket nem őrzi,
csupán néhány csepp borostyánszín gyanta.

[iii] Makay Ida: Hét kívánság

Egyetlen percet a szökő időből
a múló rétből egy vadrózsaágat,
azúros nyárból egy kék lepkeszárnyat,
egy lobbanást a bronzzal égő őszből.
Egyetlen arcot milliárdnyi arcból,
egy homlok holdját, fényben fölkelőt,
őrízhessem, mint foglyát a borostyán,
egy vers zengését még a csönd előtt

[iv] Nemes Nagy Ágnes – Jég

Belém fagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék Benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

[v] Weöres Sándor: A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
célom ismer engem.

[vi] Fodor Ákos

[vii] Hamvas Béla

[viii] Ladányi Mihály – Zseb dal

Volt egy ember, ki megtudta naponta
a rádióból és a hírlapokból
milyen boldog lesz itt az utókor
kolbászból lesz a lépcsőházi karfa
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek lesznek szaloncukorból

S szólt az ember: ezt mind most akarom,
máskülönben nincs igazság a földön,
már az időm nem naplopással töltöm
a nap helyett ezentúl mást lopok
és ó, egek
a szót a tett, a szót a tett követi itt a földön

És híre ment, hogy ezt lehet. S épp ettől
valósult meg a kollektivizálás
mert nem volt olyan hivatal vagy állás
hol nem loptak naponta számtalanszor
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek kerültek zsebbe akkor.

De jött a baj, hogy kicsik a zsebek
a problémát a lapok is megírták
nagyobb zsebeket követelt az ország
és jött a zsebszabályzási rendelet
és ó, egek
megnőtt a zseb, megnőtt a zseb és eltűnt benne az ország.

[ix] Bogdán András: Álmodj…

Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket…

 

Szólj hozzá

tél hangulat újév erő akarat újrakezdés