Kinyílnak az adventi kalendárium ablakai, és egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy bekövetkezzen a csoda. A csoda, amire vágyunk, hogy csillogjanak a szemek, hogy odaadhassuk önmagunkat, olyan igazán, hogy pár percre kézzel foghatóvá váljon a szeretet. Vágyunk arra, hogy megéljük azt a csodát, amit gyermekkorunkban átéltünk. A meglepetést, a rácsodálkozást, a felhőtlen örömöt. Felnőtt emberként nehezebb átadni magunkat ennek az érzésnek, és talán már észre sem vesszük a csodákat. A csodákat, amelyek pedig itt vannak karnyújtásnyira, amelyekhez nincsen szükség még ünnepre sem: a mosolyok csodáját, a kedvesség csodáját, a bizalom csodáját! Adhatunk ismerősnek, ismeretlennek, barátnak, sőt még annak is juthat belőle, akit nem ...