
Ami 2015. péntek13-án Párizsban és Bagdadban és Bejrútban történt, nemcsak a veszteség miatt borzalmas, hanem azért is, mert olyan mértékű fájdalom-, félelem- és gyűlölethullámot indított el világszerte, ami önmagában is pusztító.
Pusztító, mert félve megyünk ki az utcára, a rendezvényekre, szorongunk az utazástól, gyanakodva figyelünk másokat és otthon is erről beszélgetünk. Ingerülten, tehetetlenül, talán épp egymáson levezetve a feszültséget.
Nekem nincsenek közvetlen eszközeim arra, hogy szembeszálljak a láthatatlanul, lesből támadó terrorizmussal. Ezért úgy döntöttem, hogy az ügyet a másik oldaláról közelítem meg: ma és ezentúl megpróbálok még figyelmesebb le nni a körülöttem élőkkel, ...