Legutóbbi írásomhoz – Hogyan tanítsuk meg veszíteni gyermekünket – érkezett egy komment: „Én inkább nyerni tanítom meg!” – írta egy szülő. Természetesen a két dolog nem választható szét, és aki hosszú távon győztes szeretne lenni, annak képessé kell válnia a veszteségek elviselésére is, de értem, mire gondolt a hozzászóló és igaza van: tanítsunk a gyermekünknek nyerő stratégiákat, tanítsunk meg gyermekünknek egy szemléletváltó játékot, a sakkot!

...

Találtam egy üzenetet, amit most kifejezetten fontosnak, és jelentőségteljesnek érzek, ezért megosztom.

A nyersebb fordítás miatt szabadkozhatnék, de nem akarok, hiszen láthatóan itt az eredeti, és ki-ki megteheti, hogy értelmezi a mondatokat saját magának.

Száz fontos vezérlő szó, valójában szám szerint 122, de ebből 22 névelő.

Úgy vélem most, az elhúzódó veszély- és krízishelyzetek miatti bizonytalanságban még nagyobb szükségünk lehet arra, hogy a váratlan elhajlások megfelelő kezeléséhez mindig legyen kéznél egy jól látható, tiszta és egyszerű iránytűnk.

Belső iránytűnk, ami eligazít és megmutatja merre lehet a jó út.

„Bátran élj, alkotással és kihívásokkal.

Vállald a teljes felelősséget.

...

Vajon mi az az egyetlen dolog, amit megtehetünk a lelki egyensúlyunkért, még akkor is, ha egyébként nyomasztó helyzetben vagyunk?

...

Minden szülő ismeri azt frusztráló tanácstalanságot, amit akkor érez, amikor a gyermeke földhöz vágja a társasjátékot - esetleg saját magát is - és őrjítő hisztibe kezd egy vesztes partit követően. Hogyan előzhetjük meg, hogy a meghitt családi együttlét ajtócsapkodós veszekedéssel végződjön? Hogyan tanítsuk meg veszíteni gyermekünket?

...

Elszántuk magunkat.

Mindketten készen állunk, hogy megvalósítsuk a párkapcsolatunkban a már régóta esedékes, sürgető változtatásokat. Társunk is tudja , érti és érzi, önmaga előtt is kénytelen volt bevallani, hogy ezt most már szerelni kell.

Szerelem, szerelem, ki tudja hányadik napja szerelem?

A viccet félretéve, az, hogy nem maradtunk a  sürgető változtatási szándék érzésével egyedül, önmagában nagyon jó hír.

Ha egyetértésben eldöntöttük, hogy utánajárunk a hétköznapi hozzáállásaink , a berögzült szokásaink hogyan dolgozhatnak ellenünk, mielőtt végleg kiderülne, hogy „ mégsem jó, a jó ” [i] .

Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire előnyös és reményteljes a kezdet, hogyha életünk párja nem csak ...

Kedves Koronavírus! 

Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagy valami népszerű a világban... De tudom, nem is azért jöttél, hogy rajongókat és lájkokat gyűjts. Mert az nem sok lenne. Inkább más a célod, talán valamiféle figyelmeztetés.

...

Szívesen gondoljuk azt, hogy az ember racionális lény, aki képes higgadtan mérlegelni pro és kontra érveket, és árnyalt képet összerakni a különböző jelenségekről. Ám ez csak illúzió – a gondolkodásunkra és az információfeldolgozásunkra számos torzító tényező hat még akkor is, ha egyébként nem árasztanak el az érzelmeink.

...

Mert bizony létezik a léleknek is immunrendszere… Nehezebben mérhető műszerekkel, kevésbé megfigyelhető, ha épp legyengült, és nem segít rajta a C-vitamin. A pszichés immunrendszer az utóbbi évtized egyik legcélzottabb kutatási területe az egészségpszichológiában. Biológiai kutatásokkal alátámasztható ugyanis, hogy egyes lelki folyamatok milyen hatással vannak az agy és a test fejlődésére, az idegi folyamatokon, a hormon-, illetve az immunrendszeren keresztül. Lássuk, hogy melyek azok a tényezők, melyek erősítik vagy gyengítik a gyerekek – lelki értelemben vett – védekező képességét.

...

  Tartós, sok éves kapcsolatokban felmerül időnként, hogy már semmi, sehogy se jó, és az egészet meg kellene reparálni, át kellene szerelni, össze kéne kalapálni belül a lötyögő eresztékeket. Egy kis ráncfelvarrás és felszíni kozmetika ide már nem elég, jöhetne egy nagy generál tatarozás. Szerencsének számít, ha közös bennünk ez a megjavítási, változtatási szándék. Még ezzel együtt is lehet, hogy csak forgunk magunk körül, mert fogalmunk sincs, hogyan is kezdhetnénk hozzá.

A legjobb lenne például egy alapos elemzéssel.

Hajlamosak vagyunk kissé elfelejtkezni arról, hogy megszerelni nagy valószínűséggel csak azt a kapcsolatot lehet, ami eredetileg, valamikor (legalább hajdanában még) jól működött. Ha ott még biztosan ...

Milyen szerencsések is vagyunk mi! Jókor, jó helyre születtünk, viszonylagos biztonságban élünk, tanulunk, van munkánk, utazhatunk, házat építünk, gyerekeket nevelhetünk (ha akarunk). Erősen elgondolkodtam rajta, hogy írjem-e mindezt múlt időben... De még optimista vagyok.

Most aztán kaptunk egy olyan feladatot, amiről nem tudjuk még, hogy fogjuk megoldani. Egyelőre nincs biztos válasz rá sok tekintetben (hogy működik a korona vírus, mikor lesz ellenszere stb.), még az interneten sem!...

Megnéztünk számtalan katasztrófa filmet, elolvastunk könyveket képtelen történetekről, de komolyan talán soha nem merült fel bennünk, hogy mi is mellék- vagy főszereplővé válhatunk egy hasonlóban. Vagy a legbelsőbb félelmeinkben élt valami ...

Reggel 7 óra. Épp felébredtél. Még félálomban ráébredsz, ma szombat van. De jó, nem kell sietni, nem kell menni dolgozni, még lehet szundikálni!

Jönnek aztán a tipikus ébredezős gondolatok, felváltva kellemesek-alattomosak, váratlanok- szokásosak, megszokottak-újak: muszáj bevásárolni; 8-kor kezdődik a torna/pilates/jóga – valaha te is jártál, de már jó ideje ’nem engedheted meg magadnak’, pedig de jó is lenne elmenni!; jé, süt a nap, milyen jó lenne egy futással, de minimum egy erdei sétával kezdeni a napot! A takarítás sem várhat tovább, már nagyon időszerű lenne egy alapos (most, hogy itt a járvány, lehet, hogy fertőtleníteni kellene mindent, vagy legalább a kilincseket? – ajjaj!); itt van ez a könyv az éjjeliszekrényen, ...

Arra gondoltam, a „koronavírus-para” közepette hozok egy vidámabb témát, ami talán eltereli egy kicsit a figyelmünket a riasztó napi hírekről. Aztán ahogy továbbgondoltam a kiinduló ötletet,  rá kellett jönnöm, hogy valójában kicsit messzebbre vezet a mai bejegyzést „ihlető” könyv – egy annyira már nem is könnyed témáig. Arról van ugyanis szó, hogy bár kétségtelenül pazar a felhozatal a hazai mese-, ill. gyerekkönyv-piacon, sokszor nem könnyű a nagy kínálatból kihalászni a valódi gyöngyszemeket. Néha azért mégis sikerrel járhatunk.

...

Még mielőtt a kedves olvasó arra kezdene gyanakodni, hogy most aztán tényleg túlzásba vittem a pozitívkodást, vagy megkérdőjelezné elmém épségét, gyorsan előre bocsátom, hogy ennek a manapság ránk nehezedő tünetegyüttesnek igazán nincsen sok jó tulajdonsága, egyetlen jó viszont mindenképpen van benne: a neve. Az nagyon - nagyon jó.

Sokkal, kaliberekkel szebb, mint mondjuk a téli vagy szezonális depresszió ( itt ), de talán most ne menjünk ilyen messzire. Összehasonlításnak bőven elég nekünk egy alaposan elhúzódó, szimplán szürke fásultság, némi meglassultság csipetnyi beletörődő, sodródó indítékszegénységgel, gyengébb általános terhelhetőséggel, aluszékonysággal, a megszokottnál nagyobb érzékenységgel, ...

Tudsz-e nemet mondani , amikor egy barátod olyan szívességre kér meg, amihez nincs kedved? Hogyan fejezed ki, ha nem értesz egyet azzal, amit a vezetőd mond? Mit teszel, ha a szomszédból átszűrődő Dj Bobo Bestof miatt nem tudsz elaludni? Mit mondasz és hogyan, ha beállnak eléd a sorban?

Meggyőződés és bátorság kell ahhoz, hogy érdekütközés esetén kiálljunk magunkért. Ugyan az asszertivitás szó szótári jelentése önérdek-érvényesítés, valójában érdekegyeztetés ről van szó: az asszertív ember egyrészt egyenesen és határozottan képviseli a saját érdekeit (gondolatait, álláspontját, érzéseit, szükségleteit stb.), ugyanakkor partnere érdekeit is tiszteletben tartja. – Hollósi Eszter pszichológus-tréner vendégposztja ...

Évekkel ezelőtt egy gyulai gyermekvédelmi konferencián, a meghívott német előadóktól egy itthon merőben szokatlan, újító terápiás kezelési megoldásról hallgattunk beszámolót.

Az iskola, a gyermekvédelmi rendszer, a gyermekotthonok, a nevelőszülők számára már kezelhetetlenül magatartászavaros, oda beilleszkedni nem hajlandó fiatalok részére dolgoztak ki szigorú kiemeléssel egy kezelési tervet, egy évre, egy nevelővel, egy gyermek helyet kapott egy eldugott mexikói farmon. Egy a sajátjától merőben idegen, eltérő kultúrában, másként vélekedő, általa nem ismert nyelven beszélő közegben a fiatal kénytelen volt megfelelően terhelhető, és a hétköznapi szükségleteinek kielégítéséhez támaszul szolgáló kapcsolatot kialakítani ...

A mai világ annyira sok lehetőséget tartalmaz, hogy épp emiatt veszítik el sokan az életük fonalát.

...

Sokszor hallom az ismerőseimtől, mit tennének másképp, ha változtathatnának egykor megtörtént eseményeken, régen meghozott  döntéseken, amikor is azzal indítják a mondandójukat: „ha újrakezdhetném…”, „ha most dönthetnék erről”, „ha ezzel az eszemmel újra húsz/harminc éves lehetnék...”. Magam is elgondolkodom néha azon, mit tennék most azokban a döntési helyzetekben, amik alapjaiban határozták meg a későbbi életem irányát, és amelyekre még sok-sok év távlatából is kristálytisztán emlékszem.  Egy-egy ilyen „időutazás” igen érdekes és egyben tanulságos is, tekintve egyrészt, hogy a múltat már nem változtathatjuk meg, másrészt, hogy az emberek többnyire a számukra az adott pillanatban vagy helyzetben lehetséges ...

  Ki ne gondolt volna már arra, hogy sebaj, ezt még majd bepótolom ekkor meg akkor, miközben egy újabb bevállalt, átvállalt, átcsúszott munka miatt ismét sikerült megnyirbálni a saját szabadidejét. Ellopni onnan a családdal tölthető időre, a baráti kapcsolatok ápolására, vagy az önmagára, kedvenc szórakozásaira, testének-lelkének ápolására és karbantartására tartalékolt percekből.

Gyakran használt boldogság (át)telepítő programunkban szinte külön fejezetet szánhatunk azoknak, a magunkkal szembeni ígéreteknek, amik úgy kezdődnek: majd ha nyugdíjas leszek...

Most nem, most nem pihenhetek, nem lazítok, nem szakítok arra időt, de majd akkor elmegyek oda is, megcsinálom azt is, majd megnézem, és elolvasom, és megkötöm, és ...

Van az úgy, hogy a gerinc specialista és a művész (író, rendező, színés) ugyanazt mondja!

...

Nehéz a szavak mögé látni. Vannak bizonyos bevett mondatok, szófordulatok, amelyek olyan gyakran elhangzanak szülők és gyerekek között vagy épp a párkapcsolatokban, hogy fel sem figyelünk arra, hogy rejtett üzenetük is lehet. A szavak, az őket kísérő gesztusokkal együtt, árulkodók – a kapcsolatok valódi arcáról árulkodnak. Az alábbiakban arról olvashattok, hogy bizonyos ártalmatlan, akár törődőnek tartott mondatok mögött egészen más kapcsolati minták lehetnek, mint amit első hallásra várnánk, és hogy a kedvesnek tűnő szavak mögött időnként emberi játszmák húzódnak meg.

...