Nyugodtan készítsetek leltárt, gondoljátok át, miért vagytok hálásak az elmúlt évből, mit kellett volna másképp, többet, kevesebbet, alaposabban, lazábban, stb. Aztán – ha arra van igényetek – készítsetek tervet 2018-ra, tegyetek elhatározásokat, kezdjetek bele új dolgokba, hagyjatok fel rossz…
Pár nappal karácsony előtt mit is csinál a nők többsége? Rohangászik boltokba, készíti elő az ünnepi menüt, süti ipari mennyiségben a sütemény halmokat, próbál jó képet vágva aktív és vidám résztvevőként szerepelni a céges/ovis/iskolás/barátnős karácsonyokon, vagy - ha egyiket sem kell épp tennie -,…
Mi nők, többnyire hajlamosak vagyunk a háttérbe helyezni magunkat, a saját érdekeinket, vágyainkat.
A cím megtévesztő, de nem annyira, mint gondolnátok! Ne ijedjetek meg tőle! Kezdjük egy remélem, nem nagyon kellemetlen kérdéssel: te hogy állsz az őszinteséggel?
Ha megismerünk élettörténeteket, sokszor elcsodálkozunk, hogy bírnak ki egyesek helyzeteket, hogy tudnak túlélni drámákat, hogy bírják ki ép ésszel a legszörnyűbb kríziseket, hosszan tartó stresszes, akár háborús, éhezéssel és egyéb embertelen körülményekkel járó viszonyokat?
Amikor csoportban…
Kellemetlen kérdések, nehéz őszinte választ adni, még ha csak magunknak szeretnénk megválaszolni őket, akkor is. De az is gyakran előfordul, hogy nem is tudjuk, mit szeretnénk elkezdeni, máshogy csinálni, csak azt érezzük, ez így, ahogy most van, nem jó.
Már megint az örökzöld…
Mit tanulhatunk másoktól, másokból? Miért annyira fontosak a társas kapcsolataink: a családi, baráti viszonyainktól kezdve a munkahelyi, iskolai és egyéb kevésbé mély, netán időlegesen működő laza kapcsolatokig (akár egy tanfolyam, önfejlesztő csoport, vagy egy közös jógacsoport, stb., vagy az…
Ugyan Micimackóra is jellemző volt, hogy mindig magából indult ki, ezzel együtt sok igazság volt abban a mondatában, miszerint egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.
Az lenne az igazi, ha lennénk olyan bölcsek, hogy még életünkben becsülnénk meg egymást. Illetve az, ha emberhez méltó életet élhetnénk
Mindenkit meg szeretnék nyugtatni: a coach-ok nem veszélyesek, nem tesznek kárt senkiben és nem ígérik senkinek, hogy megoldják helyette élete problémáit, megválaszolják helyette a nagy kérdéseket.
Ülök a hallgatóság soraiban. Rengeteg nő. Imitt-amott egy-egy férfi, aki belebújik a telefonjába, lázasan olvassa rajta amit lehet, én úgy érzem, legszívesebben láthatatlanná válna. Aztán hallgatjuk a beszélgetést. Kedélyesen elviccelődünk rajta, miért is nincsenek itt férfiak.
Hiszek benne, hogy ha pozitívan és kedvesen fordulunk másokhoz, akkor ezt általában vissza is fogjuk kapni. Ezért nem mindegy, milyen módon kommunikálunk, milyen szóhasználattal élünk és általában, mennyire vagyunk tudatosak ezen a téren (is).
Ki hallott már olyat, hogy egy tanító néni nehezen kezeli a lányokat? Én még soha. Viszont olyat sokszor, hogy gondjai vannak a fiúkkal, nehezen boldogul velük, nem ért velük szót.
Az egyik kiemelkedően okos és mégis mindig elbukik, a másik semmi különös, mondhatni átlagos és mégis szárnyal – mi lehet erre a magyarázat?
Biztos ti is megfigyeltétek, hogy azok az emberek, akik rendben vannak magukkal, másokról sem szoktak negatívan nyilatkozni, nem mondanak könnyen ítéletet senkire és semmire. Általában egészséges optimizmus jellemzi őket.
Nem hagy nyugodni mostanában ez a generációs téma. Bár most elsősorban az érettebb korosztályhoz tartozó nőkről fogok írni, kérem, olvassák el azok is, akiknek környezetében vannak ilyen korú nők, illetve akik úgy tervezik, maguk is megélik majd ezt a kort…
Szinte biztos vagyok benne, hogy a Lelkizóna olvasóinak többsége nagyon jó önismerettel rendelkezik, reálisan látja önmagát, berögzült viselkedésmintáit, kisebb hibáit és dolgozik azon, hogy minél jobb emberré, minél boldogabbá, elégedettebbé váljék. Sőt, a környezetét is szeretné ilyennek látni.…
Amikor úgy érezzük, nem értjük meg egymást valakivel, akivel pedig jól ismerjük egymást, sok időt is töltünk együtt (munkahelyen, családban, más közösségben), mégis elbeszélünk egymás mellett, sok dolog lehet a háttérben.
Nem hiszem el, hogy én mindig így járok! Mitől lehet ez? Nem értem, miért tud annyira felbosszantani, amikor… Miért megy neki olyan jól a szekér, én meg nem találom a helyem, pedig régen én sokkal jobb tanuló voltam nála? Fogalmam sincs, milyen munka, milyen szakma passzolna hozzám, miben lennék jó,…
Sokszor motoszkál bennünk, hogy életünk során mennyi lehetőséget szalasztottunk el. Ha úgy tetszik, sok kapu előtt elhaladtunk anélkül, hogy benyitottunk volna, benéztünk volna, kipróbáltuk volna, milyen ott benn az élet. De vannak speciális életszakaszok, amikor ezek a…