Nem tágít az önsajnálat
Manapság szinte nem is kell rá várni, járvánnyal fenyegetett, karanténnal körbezárt, a korlátozásoktól folyamatosan frusztrált és feszült hétköznapi világunkban ehhez külön feltételeket szabni sem szükséges. Garantáltan házhoz jön, ha nincs szerencsénk, és nem vagyunk rá felkészülve, nem is tágít a sarkunkból az önsajnálat.
Más időkben talán nehezebben talált ránk. Kellettek hozzá esetleg külön kiváltó okként, utolsó cseppként csalódások, kudarcok, bukások, szerencsétlenségek, vagy hirtelen ránk törő betegségek, súlyosnak érzett diagnózisok, a gyengébb testi-lelki állapot belső szorításában kellett megküzdenünk vele.
Amikor a valóság (a természet szeszélye, a szerencse, a sors, a soha ki nem fürkészhető ...





Minden szülő ismeri azt frusztráló tanácstalanságot, amit akkor érez, amikor a gyermeke földhöz vágja a társasjátékot - esetleg saját magát is - és őrjítő hisztibe kezd egy vesztes partit követően. Hogyan előzhetjük meg, hogy a meghitt családi együttlét ajtócsapkodós veszekedéssel végződjön? Hogyan tanítsuk meg veszíteni gyermekünket?
Elszántuk magunkat.
Tartós, sok éves kapcsolatokban felmerül időnként, hogy már semmi, sehogy se jó, és az egészet meg kellene reparálni, át kellene szerelni, össze kéne kalapálni belül a lötyögő eresztékeket. Egy kis ráncfelvarrás és felszíni kozmetika ide már nem elég, jöhetne egy nagy generál tatarozás. Szerencsének számít, ha közös bennünk ez a megjavítási, változtatási szándék. Még ezzel együtt is lehet, hogy csak forgunk magunk körül, mert fogalmunk sincs, hogyan is kezdhetnénk hozzá. 

Arra gondoltam, a „koronavírus-para” közepette hozok egy vidámabb témát, ami talán eltereli egy kicsit a figyelmünket a riasztó napi hírekről. Aztán ahogy továbbgondoltam a kiinduló ötletet, rá kellett jönnöm, hogy valójában kicsit messzebbre vezet a mai bejegyzést „ihlető” könyv – egy annyira már nem is könnyed témáig. Arról van ugyanis szó, hogy bár kétségtelenül pazar a felhozatal a hazai mese-, ill. gyerekkönyv-piacon, sokszor nem könnyű a nagy kínálatból kihalászni a valódi gyöngyszemeket. Néha azért mégis sikerrel járhatunk. 
Évekkel ezelőtt egy gyulai gyermekvédelmi konferencián, a meghívott német előadóktól egy itthon merőben szokatlan, újító terápiás kezelési megoldásról hallgattunk beszámolót. 
