Na majd, ha nyugdíjas leszek!
Ki ne gondolt volna már arra, hogy sebaj, ezt még majd bepótolom ekkor meg akkor, miközben egy újabb bevállalt, átvállalt, átcsúszott munka miatt ismét sikerült megnyirbálni a saját szabadidejét. Ellopni onnan a családdal tölthető időre, a baráti kapcsolatok ápolására, vagy az önmagára, kedvenc szórakozásaira, testének-lelkének ápolására és karbantartására tartalékolt percekből.
Gyakran használt boldogság (át)telepítő programunkban szinte külön fejezetet szánhatunk azoknak, a magunkkal szembeni ígéreteknek, amik úgy kezdődnek: majd ha nyugdíjas leszek...
Most nem, most nem pihenhetek, nem lazítok, nem szakítok arra időt, de majd akkor elmegyek oda is, megcsinálom azt is, majd megnézem, és elolvasom, és megkötöm, és ...