Anyaság – bűntudat nélkül!
Az 5 leggyakoribb ok, amiért az anyukáknak bűntudata van

Az anyaság átvirrasztott éjszakákat, fáradtságot, lemondást is jelent. A legtöbb édesanya azonban mégsem ettől érzi rosszul magát, sokkal inkább a bűntudattól, az önhibáztatástól! Pszichológusként egyre gyakrabban találkozom az anyai bűntudat jelenségével, ami azon túl, hogy pusztítja a nők önértékelését, önbizalmát és kompetencia érzését, az esetek többségében alaptalan, vagy tévedésen alapul! A leggyakrabban az alábbi öt mondat hangzik el, mikor az édesanyák őszintén beszélnek érzéseikről:
...

Vannak az életben olyan döntések, melyeket a kötelességtudat diktál, érezhetünk felelősséget mások, akár ismeretlen emberek sorsa iránt, sőt vannak helyzetek, amikor a kényszer az úr. Ugyanakkor vannak dolgok, melyeket csakis önként tehetünk meg, adhatunk oda, vagy vállalhatunk fel érzelmekkel és elköteleződéssel, hitelesen és jól. 
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akit a vállalkozó szülők egészen kisgyerek korától kezdve beneveltek a vállalkozásukba. Legyen szó akár egy ügyvédről, egy bútorasztalosról vagy egy építészmérnökről, köztudott, hogy a vállalkozók munkaideje nem napi 8 órából áll, hanem attól többől, és a munkarendjük, életvitelük is eltér az átlagostól. Emellett teljesen természetes dolog, hogy a gyerekeik ott sertepertélnek a szüleik körül, legalábbis az én családomban ez általános jelenség volt, hiszen az életem jelentős részét a szüleim irodájában töltöttem. Ennek köszönhetően rengeteg dolog ragadt rám, amelyek egy részét az élet más területein is lehet hasznosítani, a legfontosabbakat összeszedtem öt pontban. 






Elgondolkodtunk már azon, hogy mennyivel másabb lenne az életünk, ha a bennünket ért sérelmeket, fájdalmakat, igazságtalanságokat felhasználnánk önmagunk fejlesztésére, építésére? Ha vennénk egy nagy levegőt, és elgondolkodnánk, hogy a velünk történtek hogyan válhatnak a javunkra? 


A gyerekek, ugyanúgy, mint a felnőttek szeretik kontroll alatt tartani az életüket. Bármilyen furán is hangzik ez, bizony így van. Biztonságra törekszenek, de ők maguk még nem képesek megteremteni saját biztonságukat. A szülők, a környezet tudja ezt megadni nekik. Ha úgy érzik, hogy valami miatt kezd kicsúszni a talaj a lábuk alól, ha nem érzik az eddig kívülről érkező megtartó, biztonságot adó rendszert, akkor bizony ők veszik kézbe az irányítást. Mindezt a tudatosság teljes hiányában, gyakran a testi funkciókon keresztül teszik. 