Nálunk az év ugyan januárral indul, de igen, a tavasz (az örökös folytatás folyamatában) ismét egy új kezdet és ezt szeretjük benne. Na meg persze azt, hogy vele a télnek végre vége.

Az élőlények többsége számára itt a mérsékelt égövben a tavasz tagadhatatlanul egy új, friss és lendületes életciklus nyitánya. Hetyke, fürge, pörge...

Az idén is olyan hirtelen érkezett meg, hogy még szinte hallani is lehetett, ahogy a nagy kerék tovább fordultában ismét kattan.

Megint sarjad, zöldül, magasodik a fű. Rügyeznek, majd szinte ugyanazzal a lendülettel leveleket, virágokat bontanak a fák. Megjelentek a rovarok, a lepkék.

A virágzó ágak körül a beporzó méhek zümmögésétől sűrű és vibráló a gyümölcsösök, kertek, erdőszélek levegője.

Virágzó vadkörtefák a fás legelő szélén - Molnár Péter Photography - 2019.04.03.

Lassan visszajöttek a gólyák, nemsokára a fecskék szorgalmasan építik, tapasztják a sárból fészkeiket, újra madarak vidám trilláitól hangosak a városi hajnalok és a falusi reggelek.

A félreeső bokrok alján, ligetekben, csalitosokban, eldugott nádasok sűrűjében, és az erdők mélyén szaporodnak a tojások az új vagy a sebtében[i] kicsinosított régi fészkekben.

Friss szellők, csobogó vizek, erősebb áramlatok, energikusabb napvilág, melengető fénysugarak és az élet pezsgése körülöttünk mindenhol.

A fázós tavaszi délelőttök és a délutánok hűvös árnyai a gazdákat már a kertjeikben találják, és igazuk is van, hiszen legfőbb ideje a leborulásnak, a térdre ereszkedésnek, a meghajlásnak és a kerti munkának álcázott ájtatosságnak, Természet Anyánk végre megint tarka színekbe hajló rokolyájának széleinél.

A Tisza Szatmárcsekénél - Molnár Péter Photography - 2019.04.12. 

Természetesen érezzük, hogy kirobbanóan sürgető erők munkálnak körülöttünk, és persze érzékeljük (még akkor is, ha nem tudjuk néven nevezni, esetleg valami másra fogjuk, vagy éppen szívesen elkendőznénk) a saját, belülről fakadó nyugtalanságunkat is.

„Ha egy tojás külső erő hatására törik az egy élet vége.

Ha belső erő hatására, az egy élet kezdete.

A nagyszerű dolgok belülről jönnek.”[ii]

Ha van egy kis szerencsénk, még talán belül is elönt minket a változás, a megújulás, az elszánt, akadályokra fittyet hányó növekedés, a fejlődés vágya.

A fejlődés spirális volta, mint gondolat, ma is sokakat megérint.

A spirál gyönyörű, sokrétűen kifejező jelkép.

Használjuk magyarázó elvként az utak és ciklusok ritmikusan ismétlődő újra bejárásában, a személyes fejlődés folyamatának érzékeltetésében, a tapasztalatok egymásra rétegződésének, a traumák és megtorpanások utáni továbblépéseknek a szemléltetésében, de ettől persze a fejlődés spirálja még egyáltalán nem valami olyasmi, amit a modern kori pszichológia tudománya kisajátíthatna.

Az amerikai indiánok szent helyein, barlangjaik rejtett beszögelléseiben, ahová a szellemi vezetőik, tanítóik, „az álmodók” elvonultak, már ott szerepelt a falakba vésett jelképeik között.

Virágzó vadkörte, Rókás legelő - Molnár Péter Photography - 2019.04.14.

„Az öregember figyelmesen nézte a lányt.

- A Nap népének érkezése megváltoztatta a spirált.

- Mi az a spirál?

- Körökön belüli körök, nincsen kezdetük, se végük. A spirál a világ. Növények teremnek a földön. Néhány állat megeszi a növényeket. A ragadozók felfalják a növényevő állatokat. Az ember megeszi az állatokat és a növényeket is. Amikor az ember és a ragadozók meghalnak, testük visszatér a földbe. Teremhetnének a növények, ha az élők teste nem táplálná a földet? Élnének állatok, ha nem ehetnének növényeket? Hol kezdődik a folyamat? És hol a vége? A spirál képviseli mindazt, ami van, és ami nincs. Mikor kezdődik a lélek? És hol ér véget? A szellem erő betölti a spirált. Első Ember táncol a spirálon…A spirál az Egy.

- Minden, ami van, és ami nincs. – Ezek a szavak kísértették Fehér Kőrist.

- Beszélj nekem a Nap népéről. Azt mondtad, megváltoztatják a spirált.

- A spirál a világ része, és mégsem az. – Éneklő Kő körülmutatott – Gondolj a tükörképre egy tócsában. A tükörkép része a víznek? Vagy inkább a fénynek a része? Ha a szél felkavarja a vizet, a tükörkép szétesik. Ha mozog a víz, eltorzul. Ha beledugod az ujjadat a vízbe, kis hullámok változtatják meg a képet. Ezt teszi a Nap népének érkezése a spirállal. Azok az emberek hullámokat hoznak létre a spirálon, mert nem ismerik az Egyet.”[iii]

Badacsony és kárókatonák - Molnár Péter Photography - 2019.03.06. 

A természeti környezetünkben az élőlények szemmel látható nyüzsgése, sürgető mozgolódása fogad akármerre tekintünk. A sok kis új élet keletkezése, mint apró lehetőség, a vereség beismerése helyett egy nem is nagy és garantáltan időleges győzelemre az elmúlás felett, mégis vidámsággal és hálával tölthet el bennünket.

Akkor is, ha szívünkbe mélyen bevésve ott áll, mind tudjuk, és el sem felejthetjük, hogy a halál az élet része. Mégis örüljünk.

„És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

…

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg. ”[iv]

A Túr és a valamikori feltöltődött holtága, amit már csak a fák jeleznek  - Molnár Péter Photography - 2019.04.16.

Mégis adjuk át magunkat a teljes pompájában visszatért, ránk sugárzó, záporozó fénynek, és az újjáéledő világunk, az ébredő természet lázas örömének, a kibontakozó, győzedelmes élet ünneplésének…

„Hej, táncra! Körbe, körbe!”[v]

Mások szerint viszont, ez a hejehuja és ünneplés éppen most egy cseppet sem volna ildomos. Mivelhogy a húsvét egy álruhás, és egészen a történelem előtti, mitikus időkbe nyúló gyökereinek a legvékonyabb hegyéig szentségtelen, az egymásra halmozódott jelentéstartalmak utolsó rétegéig a természet ősi szellemi erőit imádó, a titokzatos, elérhetetlen mélyéig teljesen pogány ünnep.

Nincsenek érveim ilyen hitvitákhoz, s még azt sem tudom biztosan, hogy szeretném-e, hogy legyenek. Talán olyan nagyon nem is vágyom arra, hogy az örömöm csak és kizárólag színtiszta, keresztény öröm legyen.

Barátposzáta Myrabolán - Molnár Péter Photography - 2018.04.08. 

Ehelyett teljesen elégnek érzem, ha megtehetem, hogy átadom magam a természet szépséges látványainak, illatainak, hangjainak és a mögöttük érzett szavak nélküli, élénk, lüktető, kikeleti ujjongásnak.

„Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.”[vi]

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

A cikk nyitóképe: Egy igazi gavallér így udvarol - Molnár Péter Photography FB. - 2018.04.18

A képek közzététele a művész engedélyével történt.

[i] Sebtében – jelentése: sietősen, azonnal, nyomban, rögvest,tüstént, futólag 

[ii] Falfirkák FB, 2019.03.30.

[iii] W.Michael Gear - Kathleen O’Neal Gear: A Föld népe, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999. 302-303. oldal

[iv] Márai Sándor (1900-1989), eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik magyar író, költő, újságíró. (Posztumusz Kossuth-díjas) Életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között, már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

[v] https://www.youtube.com/watch?v=-pq-qGgByt8

https://www.youtube.com/watch?v=yvNJKOK8Qrg

„Ne sírjatok, Kisasszonyok, ne sírjatok!

A férfi mind kalandor,

Fél lába itt, fél lába ott,

Csak gondtalan csatangol.

Ne sírj, leány, a férfiért,

légy hetyke, fürge, pörge,

Csak vállat vonj, ha bánat ért

Hej, táncra, körbe - körbe!

Ne nyújtsd a jajt, ne nyögd a bajt,

Ha kínja olykor elfog!

Míg nyár virít, míg lomb kihajt,

A férfi úgyse lesz jobb.

Ne sírj leány a férfiért,

Légy hetyke, fürge, pörge,

Csak vállat vonj, ha bánat ért

Hej, táncra, körbe - körbe!”

[vi] Krúdy Gyula