Az, hogy milyen szemmel tekintünk önmagunkra és az életünkre, hogyan gondolkodunk arról, hogy milyen lehetőségeink vannak, tükröződik abban, ahogyan az életünk alakul – pontosabban abban, ahogyan az életünket alakítjuk (mert mi alakítjuk, akkor is, ha nem így tűnik). Ezt pszichológiai kutatások támasztják alá.
...
Ha újra húszéves lehetnék – vajon ki hogyan fejezné be a mondatot? Valószínűleg ahányan nekifutnánk, annyiféleképp; néhány dolog azonban minden bizonnyal visszatérő elem lenne: a fiatalság lendületének, tettrekészségének, az akkori egészségi állapot, fizikum és fizimiska visszahozásának, no és persze a kihagyott, elszalasztott (vagy annak vélt) lehetőségek bepótlásának igénye.
A reklámok, amik nap mint nap szembejönnek velünk, egyértelműen a fiatalság (s azzal együtt a szépség, egészség, siker, dinamizmus) kultuszát helyezik előtérbe. Úgy tűnhet, egyre kisebb jelentősége van az életkor előrehaladtával gyarapodó értékeknek, az élettapasztalatnak, vagy azoknak az ismereteknek, amelyeket az idősebb generációk adhatnak ...
Na, ez rosszul kezdődik.
A vonzáselmélet hívei már most, a címnél lehurrognának, hogy ez így nem jó.
Egyszerűen nem szabad a figyelmemet a küzdelemre, a kínlódásra, az ellenállásra függeszteni, mert ezzel azt éltetem, erősítem, tehát már csak ettől is folyamatos harc várható.
Akkor most nekifutok újra, lehetne a cím például: A kilók és én
Nem, mégse. Ezzel már most elégedetlen vagyok, mert ebben meg a saját szerepem lett csupa passzív, ennyire azért nem rajtam kívül álló, nem teljesen független tőlem ez a dolog.
Azt hiszem ebbe a gondolatba alaposan beleakadtam, de most nincs kedvem tovább filozofálni rajta. Szerintem itt simán ugorjunk.
Vegyük hallgatólagosan úgy, hogy a szóhasználattól függetlenül már ...
Majdnem azt a címet adtam a mai blogomnak, hogy ’Ne légy tehetetlen!’.
...
VEZETŐSÉG
Szülőként a beosztásom
vezető,
szerintem ez teljességgel
hihető.
...
Aki részese volt, a cím alapján talán már sejti, hogy ezúttal egy szubjektív koncertélményről írok. Kikívánkozik belőlem, mint a túlfújt lufiból a levegő; mint a zenétől túlcsordult lélekből az örömkönnyek.
...
A megkésett jókívánságok néhol még szakaszosan ott hömpölyögnek a hírfolyamokban, a lemaradozók, a most visszatérők a kötelező köröket futva még gyorsan minden jót, és boldogabb újesztendőt kívánnak.
A szabadságolások végét értek, nem lehet tovább halogatni, be kell állni a munka frontvonalába. Szorgalmasan gyakorolgatjuk a dátumot, lassan már csak minden második nekifutásra tévesztjük el, amikor a kevésbé figyelmes perceinkben továbbvisz a tavalyi megszokás. Majd csak megtanuljuk ezt a számot is, ha másképpen nem, akkor úgy, ahogy az már lenni szokott, február végére.
A jókívánság résznél derekasan beleadtunk anyait-apait, innen pedig együtt reménykedhetünk, hogy hátha legalább valamelyik megfogan, teljesül, ...
„Ha tudtam volna, hogy ennyire szeretem, még sokkal jobban szerettem volna.”
...
Az újévi fogadalom nehéz műfaj. Pár nap - pár hét (pár óra?) után csökken a lelkesedésünk, aztán csalódottan eltesszük a listánkat a következő évre. Hátha akkor sikerül...
...
"Csak a testemen keresztül!"
A kezdeti néma döbbenet után ez volt az első reakcióm, amikor a férjem fellógatta a nappali függönytartójára a karácsonyra vásárolt cuki kis fenyőfát.
Mert hogy az akciósan beszerzett piros kültéri (ráadásul villogós) „borzalmat” némi dohogás után még csak-csak hagytam felaggatni (a gyerekeknek tetszett; nem akartam elrontani az örömüket). Egy kérésem volt csak: ne lássak rá a nappaliból. Fájt a lelkemnek ez a fajta karácsonyi „dekoráció” – aminek számomra egyébként épp az lenne a lényege, hogy esténként bentről is lehessen benne gyönyörködni (persze van, akit a szomszédok „gyönyörködtetése” is vezérel, miközben különféle rénszarvasos és lézeres kütyükkel licitálják ...
Az év utolsó napjai sok szempontból különlegesek. A legtöbbünk egész évben nem hall, nem kap annyi jókívánságot [i] , mint pont ilyenkor .
A közösségi oldalakon és a média üzeneteiben is ezek ismétlődnek tucatnyi változatban.
Ezerszám küldjük őket egymásnak levelekben, képeslapokon és interneten [ii] .
Illesztjük, rögzítjük, szerkesztjük egyedileg képekhez, zenékhez, idézetekhez.
Borítékoljuk barátoknak, szeretteinknek, a távolabbi családtagoknak, ismerőseinknek.
Kéretlenül is kínáljuk üzleti partnereinknek, munkatársainknak, reménybeli ügyfeleinknek.
A kapott sorok és az általuk közvetített gondolatok nagy része természetesen, meglehetősen sablonos.
Feltett szándékom, hogy most, Szilveszter napján ...
A szilveszter főleg a felnőttek ideje. Baráti találkozók, heves bulik, erős italok - minden belefér az óév búcsúztatásába... De mit csinál a felnőtt, aki egyben szülő is, és a gyerekeivel együtt ünnepel? Szervezzük úgy az estét, hogy minden korosztály jól érezze magát - a babazsúr és az "ereszd el a hajam" között félúton.
Íme 10 +1 ötlet a gyerekbarát bulihoz:
...
Az év utolsó napján már-már kötelező kirúgni a hámból, kótyagos fejjel és újabb, az életünket és a világot jobbító fogadalmakkal köszönteni az eljövendő tizenkét hónapot. Ám a dorbézolásnak könnyen megjön a böjtje… az alábbiakban néhány hasznos információ következik ahhoz, hogy ez a böjt ne nyúljon túl hosszúra.
...
Hogy emlékszel vissza életed karácsonyaira? A gyerekkori, kamaszkori és felnőttkori emlékeid, megéléseid mennyiben különböznek?
...
A karácsonyt – eredetileg – a szeretet ünnepének tartjuk. Alighanem ezért áll olyan rítusokból, amelyek középpontjában a szeretteinkkel töltött minőségi idő áll, és amelyek azt szolgálják, hogy megálljunk a pörgésben, és egymásra figyeljünk. De nem könnyű jól szeretni… Talán ennek köszönhető, hogy a karácsony nemcsak a szeretet, hanem a konfliktusok „ünnepe” is. Az alábbiakban következzen néhány gondolat a szeretetről és a szeretésről.
...
A cím alapján valószínűleg sokaknak eszébe jut Márai Füves Könyve, amelyben többek között így ír „a Rendről és a Gondviselésről”: „Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy időnként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van.”
...
Az ember évekig valakire vár, lehet, hogy senkit nem talál... [i]
Valahogy így megy ez a gyermekvédelmi szakellátásba elhúzódó folyamatok árán bekerülő és nálunk, még további időzést követően örökbe adhatóvá lett gyerekek kiajánlására érkező elfogadó válaszokkal is.
Sosem vehetjük biztosra. Nem tudhatjuk, hogy lesz-e még és ha igen, mikor, honnan is lesz egy következő pozitívan reagáló kérelmező. Akad-e majd olyan házaspár, vagy egyedülálló, aki a kiajánlott gyermeket (előbb az iratanyagát olvasva, majd a fényképeken megnézve, aztán valójában látva) tényleg elfogadná .
Pont ez, az általunk jól érzékelt, megtapasztalt bizonytalanság az, ami fokozott óvatosságra int bennünket, a szakellátásban élő ...
Nézzétek el nekem, hogy itt a karácsonyvárás szép időszakában még egy kicsit 'munkásra', magunkba-nézősre akarlak hangolni titeket!
...
Advent második vasárnapján vagyunk, amelynek üzenete a remény .
...
Kevesebb pompa, több varázslat
Ha a karácsonyi készülődésre gondolunk, mindenki szeretné minél jobbra, minél többre, minél gazdagabbra varázsolni az ünnepet. A gyerekeink számára azonban éppen az egyszerűség, a letisztultság az, ami emészthetővé és varázslatossá tudja tenni a Karácsonyt.
Karácsonyra hangolódás
Az ünnepre való rákészülés, a gyerekek számára nem a verbális, tudatos síkon zajlik. Nem érdemes visszaszámolni a napokat, vagy folyton a Karácsonyról beszélni velük. Ha egy gyerek túlságosan várja a Karácsonyt, abból gyakran egy túlpörgetett, aztán hirtelen kiüresedett állapot következik. Annyira készül rá, annyira várja, hogy végül a nagy izgalomban éppen csak élvezni nem fogja tudni. Nem kell folyton ...