Ha újra húszéves lehetnék – vajon ki hogyan fejezné be a mondatot? Valószínűleg ahányan nekifutnánk, annyiféleképp; néhány dolog azonban minden bizonnyal visszatérő elem lenne: a fiatalság lendületének, tettrekészségének, az akkori egészségi állapot, fizikum és fizimiska visszahozásának, no és persze a kihagyott, elszalasztott (vagy annak vélt) lehetőségek bepótlásának igénye.

A reklámok, amik nap mint nap szembejönnek velünk, egyértelműen a fiatalság (s azzal együtt a szépség, egészség, siker, dinamizmus) kultuszát helyezik előtérbe. Úgy tűnhet, egyre kisebb jelentősége van az életkor előrehaladtával gyarapodó értékeknek, az élettapasztalatnak, vagy azoknak az ismereteknek, amelyeket az idősebb generációk adhatnak ...

Na, ez rosszul kezdődik.

A vonzáselmélet hívei már most, a címnél lehurrognának, hogy ez így nem jó.

Egyszerűen nem szabad a figyelmemet a küzdelemre, a kínlódásra, az ellenállásra függeszteni, mert ezzel azt éltetem, erősítem, tehát már csak ettől is folyamatos harc várható.

Akkor most nekifutok újra, lehetne a cím például: A kilók és én

Nem, mégse. Ezzel már most elégedetlen vagyok, mert ebben meg a saját szerepem lett csupa passzív, ennyire azért nem rajtam kívül álló, nem teljesen független tőlem ez a dolog.

Azt hiszem ebbe a gondolatba alaposan beleakadtam, de most nincs kedvem tovább filozofálni rajta. Szerintem itt simán ugorjunk.

Vegyük hallgatólagosan úgy, hogy a szóhasználattól függetlenül már ...

Majdnem azt a címet adtam a mai blogomnak, hogy ’Ne légy tehetetlen!’.

...

VEZETŐSÉG

Szülőként a beosztásom
vezető,
szerintem ez teljességgel
hihető.

...

Aki részese volt, a cím alapján talán már sejti, hogy ezúttal egy szubjektív koncertélményről írok.   Kikívánkozik belőlem, mint a túlfújt lufiból a levegő; mint a zenétől túlcsordult lélekből az örömkönnyek.

...

A megkésett jókívánságok néhol még szakaszosan ott hömpölyögnek a hírfolyamokban, a lemaradozók, a most visszatérők a kötelező köröket futva még gyorsan minden jót, és boldogabb újesztendőt kívánnak.

A szabadságolások végét értek, nem lehet tovább halogatni, be kell állni a munka frontvonalába. Szorgalmasan gyakorolgatjuk a dátumot, lassan már csak minden második nekifutásra tévesztjük el, amikor a kevésbé figyelmes perceinkben továbbvisz a tavalyi megszokás. Majd csak megtanuljuk ezt a számot is, ha másképpen nem, akkor úgy, ahogy az már lenni szokott, február végére.

A jókívánság résznél derekasan beleadtunk anyait-apait, innen pedig együtt reménykedhetünk, hogy hátha legalább valamelyik megfogan, teljesül, ...

„Ha tudtam volna, hogy ennyire szeretem, még sokkal jobban szerettem volna.”

...

Az újévi fogadalom nehéz műfaj. Pár nap - pár hét (pár óra?) után csökken a lelkesedésünk, aztán csalódottan eltesszük a listánkat a következő évre. Hátha akkor sikerül...

...

"Csak a testemen keresztül!"

A kezdeti néma döbbenet után ez volt az első reakcióm, amikor a férjem fellógatta a nappali függönytartójára a karácsonyra vásárolt cuki kis fenyőfát.

Mert hogy az akciósan beszerzett piros kültéri (ráadásul villogós) „borzalmat” némi dohogás után még csak-csak hagytam felaggatni (a gyerekeknek tetszett; nem akartam elrontani az örömüket). Egy kérésem volt csak: ne lássak rá a nappaliból. Fájt a lelkemnek ez a fajta karácsonyi „dekoráció” – aminek számomra egyébként épp az lenne a lényege, hogy esténként bentről is lehessen benne gyönyörködni (persze van, akit a szomszédok „gyönyörködtetése” is vezérel, miközben különféle rénszarvasos és lézeres kütyükkel licitálják ...

Az év utolsó napjai sok szempontból különlegesek. A legtöbbünk egész évben nem hall, nem kap annyi jókívánságot [i] , mint pont ilyenkor .

A közösségi oldalakon és a média üzeneteiben is ezek ismétlődnek tucatnyi változatban.

Ezerszám küldjük őket egymásnak levelekben, képeslapokon és interneten [ii] .

Illesztjük, rögzítjük, szerkesztjük egyedileg képekhez, zenékhez, idézetekhez.

Borítékoljuk barátoknak, szeretteinknek, a távolabbi családtagoknak, ismerőseinknek.

Kéretlenül is kínáljuk üzleti partnereinknek, munkatársainknak, reménybeli ügyfeleinknek.

A kapott sorok és az általuk közvetített gondolatok nagy része természetesen, meglehetősen sablonos.

Feltett szándékom, hogy most, Szilveszter napján ...

A szilveszter főleg a felnőttek ideje. Baráti találkozók, heves bulik, erős italok - minden belefér az óév búcsúztatásába... De mit csinál a felnőtt, aki egyben szülő is, és a gyerekeivel együtt ünnepel? Szervezzük úgy az estét, hogy minden korosztály jól érezze magát - a babazsúr és az "ereszd el a hajam" között félúton. 
Íme 10 +1 ötlet a gyerekbarát bulihoz:

...

Az év utolsó napján már-már kötelező kirúgni a hámból, kótyagos fejjel és újabb, az életünket és a világot jobbító   fogadalmakkal köszönteni az eljövendő tizenkét hónapot. Ám a dorbézolásnak könnyen megjön a böjtje… az alábbiakban néhány hasznos információ következik ahhoz, hogy ez a böjt ne nyúljon túl hosszúra.

...

Hogy emlékszel vissza életed karácsonyaira? A gyerekkori, kamaszkori és felnőttkori emlékeid, megéléseid mennyiben különböznek?

...

A karácsonyt – eredetileg – a szeretet ünnepének tartjuk. Alighanem ezért áll olyan rítusokból, amelyek középpontjában a szeretteinkkel töltött minőségi idő áll, és amelyek azt szolgálják, hogy megálljunk a pörgésben, és egymásra figyeljünk. De nem könnyű jól szeretni… Talán ennek köszönhető, hogy a karácsony nemcsak a szeretet, hanem a konfliktusok „ünnepe” is. Az alábbiakban következzen néhány gondolat a szeretetről és a szeretésről.

...

A cím alapján valószínűleg sokaknak eszébe jut Márai Füves Könyve, amelyben többek között így ír „a Rendről és a Gondviselésről”: „Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy időnként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van.”

...

Az ember évekig valakire vár, lehet, hogy senkit nem talál... [i]

Valahogy így megy ez a gyermekvédelmi szakellátásba elhúzódó folyamatok árán bekerülő és nálunk, még további időzést követően örökbe adhatóvá lett gyerekek kiajánlására érkező elfogadó válaszokkal is.

Sosem vehetjük biztosra. Nem tudhatjuk, hogy lesz-e még és ha igen, mikor, honnan is lesz egy következő pozitívan reagáló kérelmező. Akad-e majd olyan házaspár, vagy egyedülálló, aki a kiajánlott gyermeket (előbb az iratanyagát olvasva, majd a fényképeken megnézve, aztán valójában látva) tényleg elfogadná .

Pont ez, az általunk jól érzékelt, megtapasztalt bizonytalanság az, ami fokozott óvatosságra int bennünket, a szakellátásban élő ...

Nézzétek el nekem, hogy itt a karácsonyvárás szép időszakában még egy kicsit 'munkásra', magunkba-nézősre akarlak hangolni titeket!

...

Advent második vasárnapján vagyunk, amelynek üzenete a remény .

...

Kevesebb pompa, több varázslat

Ha a karácsonyi készülődésre gondolunk, mindenki szeretné minél jobbra, minél többre, minél gazdagabbra varázsolni az ünnepet. A gyerekeink számára azonban éppen az egyszerűség, a letisztultság az, ami emészthetővé és varázslatossá tudja tenni a Karácsonyt.

Karácsonyra hangolódás

Az ünnepre való rákészülés, a gyerekek számára nem a verbális, tudatos síkon zajlik. Nem érdemes visszaszámolni a napokat, vagy folyton a Karácsonyról beszélni velük. Ha egy gyerek túlságosan várja a Karácsonyt, abból gyakran egy túlpörgetett, aztán hirtelen kiüresedett állapot következik. Annyira készül rá, annyira várja, hogy végül a nagy izgalomban éppen csak élvezni nem fogja tudni. Nem kell folyton ...

Karácsonykor sok külföldön élő rokonunk tér vissza Magyarországra és látogat haza. Repesve várjuk, hogy újra magunkhoz öleljük idegenbe tévedt fiunkat és lányunkat („mit főzzek? mivel kényeztessem?”), hogy híreket halljunk külföldön élő unokánkról, hogy a vacsoraasztalnál külhonban élő testvérünk szórakoztasson minket idegenbeli sztorijaival. Vajon milyen lesz a viszontlátás?

...