Cikinek számít beszámolni arról, ha megbuktunk egy vizsgán, vagy ha nem váltunk be egy munkahelyen, netán nem hozta meg a nagy áttörést a legutóbbi üzleti ötletünk. Az ilyesmikről inkább hallgatunk – mert még azt hiszik, hogy kudarcot vallottunk. Pedig életünk eme epizódjai nem katasztrófák, hanem – leckék.
...
Egy különleges világ.
Egy hely, ahová behúzódhatsz a mindennapok viharai elől. Ahol csend és béke van – nemcsak körülötted, benned is. Ahová a vihar elvonultával beszűrődik a napfény, és színesre festi a szürke falakat.
Egy tevékenység, amiben igazán önmagad lehetsz. Amikor tér és idő más jelentést nyer, miközben mosolyog a benned lakó gyermek.
Ahol leomlanak a falak, és a lehetetlen lehetségessé válik. Ahol könnyűnek és szabadnak érzed magad. Ahol minden csupa fény és ragyogás.
Neked van ilyen menedéked?
Az otthonod, esetleg a szüleid otthona? A virágoskerted? Egy távoli hegyvidék? Az erdő, netán egy virágos rét? A vízpart? A pároddal, a gyermekeddel együtt töltött idő? Egy jó beszélgetés a ...
A szoros összekapaszkodáson, a látszólagos kapcsolati egybenövéseken gondolkoztam, a két merőben más életmódot elválasztó térfélen feltűnő változásokon töprengve.
A házasok és egyedülállók csapata jelent meg a lelki szemeim előtt, ahogy állnak elszántan a sorstársaikba csimpaszkodva, egymással szemben.
Az adj király katonát egy régi, közismert, nagyobbaknak való, viszonylag egyszerű „játék”. Sok mozgással, sokfajta hatékony megoldással (néha durvább, tép, szakít, karmolva markol, fájdalmat okozva is megtart, hirtelen lecsap, trükkösen lökdösődve megszerez, elragad), mégsem ezért jutott eszembe.
Hanem, mert abban jól látható a tiszta helyzet, hogy az egyik vagy éppen a másik csapatban játszol.
Az ...
„Mindenkinek van egy álma” – ám sokak számára ez az álom csak álmodozás marad. Kiforratlan, megformálatlan, képlékeny elgondolás. Pedig a legtöbb álom előbb-utóbb megvalósítható – ez alapvetően előrelátás és előregondolkodás kérdése. Az alábbiakban arról lesz szó, hogyan juthatunk el a súlytalan álmodozástól a kézzelfogható megvalósításig, részben a saját történetemen keresztül.
...
„Tüzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!” József Attila sorai sok gyermek álmát tükrözik vissza, akik nagyra nőve bátor harcosként, mások segítségére siető vagy a természet erőivel is dacoló felnőttként képzelik el magukat. Gyakori jelenség, hogy a bátorság fogalmát bizonyos szakmákhoz vagy egy akut veszélyhelyzethez kapcsoljuk, noha az (vagy annak hiánya) valójában mindennapjaink szerves részét képezi.
A „gyávaság köre”
Sokszor bátran helyt is állunk a mindennapi küzdelmekben – de vajon hányszor köt gúzsba bennünket a megfelelni vágyás, a kudarcoktól, a nehéz, fájdalmas döntések meghozatalától, vagy a felelősségtől való félelem? Tartunk attól, hogy nem vagyunk elég jók, eléggé szerethetők, és ...
A családból való kiemelésről legendák keringenek, még az intézmények és intézkedések közvetlen közelében is. Homályos, félelmetes képsorok az ártatlan, tehetetlen áldozatokról és egy (csekélységekért, bármiért, szeszélyből) beavatkozó, kegyetlen, kérlelhetetlen külső hatalomról. Ez a szemlélet természetesen nem független az érintettek hozzáállásától, az események sodrában felkorbácsolódott indulatoktól és a média nem ritkán szenzációhajhász megnyilvánulásaitól sem.
A szülők ezekben az érintett, gondozott, az elhanyagolás és veszélyeztetés határmezsgyéjén billegő családokban különben is gyakran tekintenek magukra kiszolgáltatott áldozatként, ezzel olyan részletek vonatkozásában is távolítva, ...
A kutatások szerint azok, akik képesek jelentőségteljes célokat kitűzni maguk elé és azokért küzdeni, jobban meg tudják őrizni boldogságérzetüket az élet kisebb-nagyobb kihívásai közepette. Csakhogy a célállítás kockázattal jár, hiszen a siker es megvalósítás és a dugába dőlés kudarcának lehetősége egyaránt benne rejlik – mondhatni mindent vagy semmit játszik, aki célt mer kitűzni maga elé. Ha kudarcot vallunk, nemcsak a támpont és a távlat, de az önértékelésünk is oda. Ha azonban megvalósítjuk, amit próbaként szabtunk magunknak, nemcsak jó érzés a tükörbe nézni, de kiegyenesedik a derekunk, és egyre többet bírnának izmaink is. Hogy ez utóbbi legyen a kimenetel, utánajárunk annak, milyen erények segíthetnek a sikeres ...
"Szejetlek, apa!" - Ezt mondta a kicsi, és ez a két kis szó mindenkit mélyen megérinthetett (pontosabban másokat, idegeneket, de lehet, hogy bárkit az apján kívül), és talán a jéghegyeket is megolvasztotta volna.
Mondjuk az apját nem hatotta meg. Az igazat megvallva, abban sem vagyok biztos, hogy hallotta. Ritkán figyel a kicsire, akkor is kelletlenül. Idegesíti őt a gyerek, zavarja a kötöttség. Olyan, mintha szabadulni szeretne tőlünk, és most, hogy belegondolok, alighanem mi is tőle.
Ez így már senkinek sem jó. Ha nem fognánk be olyan szorosan a saját szemünket, talán még láthatnánk is, hogy ennek a kapcsolatnak vége van, de hiszen éppen ezt nem szeretnénk tisztán látni.
Biztosan ő is vadul csalódott, én piszkosul az vagyok, mert ...
Nehéz élethelyzetbe bármikor kerülhetünk. És amikor olyan problémát tapasztalunk, hogy valamit nem tudunk egyedül megoldani, kívülről keresünk megoldást.
...
A belső motiváció és az élettel való elégedettség alapja, hogy meghatározzuk a személyes hivatásunkat - azt a célt, tevékenységet, aminek megvalósításával éppen mi tehetünk hozzá a világhoz. A megfelelő cél kitűzésének első lépése, közhellyel szólva, önmagunk megtalálása. És nem a szemünk előtt elhúzó utcai óriásplakátokról, a médiából látott ideálképek vagy hozzátartozóink elvárásai alapján határozhatjuk meg az énképünket – ha így teszünk, nem önmagunkat, hanem egy hamis ént fogunk megvalósítani. A belső, szilárd alapra kell ráakadnunk, amit úgy hívnak, önazonosság, és amiről tudjuk: „Igen, ezt képviselem a világban.”
...
Sikerek és kudarcok; öröm és bánat; szeretet és gyűlölet; világosság és sötétség; hullámhegyek és hullámvölgyek; magasságok és mélységek – egyik sem létezhet a másik nélkül. A világ jelenségeiben fellelhető ellentétek egységét igen szemléletesen fejezi ki a kínai taoista filozófiában a jin (a hegy árnyékos oldala) és a jang (a hegy napos oldala), amelyek – folyamatos alakulás, változás közepette – szintén csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők.
...
Mihez kezdjek az életemmel, ha fáj?
Na de tényleg, most komolyan kérdem!
Hogyha ma nem az, az alapérzés hatja át a perceimet, óráimat, hogy minden rendben, hű de vidám, csupa napfény és madárdal az élet, és nosza gyerünk, vessük bele magunkat a sűrűjébe, irány csörögni, pörögni, ismerkedni, akkor nem is lehetek elég pozitív? Ha problémám van, rögtön problémás lettem?
Jobb is, ha sandán méregetve elkerülnek?
Ki tudja, lehet, hogy ez fertőz?
Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj? [i]
Igen, itt fájdogálok. Természetesen csak csendesen. Egyrészt mert a kutyát se érdekli a nyomorom, minek adnék neki hangot (a rossz nyelvek szerint a körülöttem élők 90%-át közömbösen ...
Hogy vagy így most február elején? Milyen a hangulatod, hogy telnek a napjaid?
Nem finomkodok, rákérdezek: voltál már depressziós? Vagy épp most? Vagy valami ilyesmi? Magad sem tudod? Netán kiégéses helyzet?
Vagy azt sem tudod miről beszélek? De jó neked!!
Nem fogok most mélyebben belemenni a depresszió témájába, hiszen rengeteg szakirodalom és könnyebben emészthető írás is található róla, csak azt még megjegyezném, hogy sajnos az Eurostat szerint az EU-ban Magyarországon a legmagasabb a depressziósok aránya (10,5%, miközben az EU átlaga 6,8%; de pl. Szlovákia és Csehország 4 % alatti, Finnországban, a 'sötét' északon is csak 5 %).
Szerintem a legtöbben sokszor megéljük azt a bizonyos ’depis’ állapotot, mikor milyen ...
Amikor feltesszük valakinek a kérdést, mi hoz boldogságot, kiteljesedést az életébe, válaszul sok esetben a jövőre vonatkozó célok, kívánságok, álmok gyűjteményét kapjuk. Igaz, sokak számára a legfőbb cél maga a boldogság elérése, a kutatások mégis azt sejtetik, hogy a boldogság megélése sosem egy kitartó törekvés, küzdelem eredménye, hanem mindezek – mellékterméke. De hogy is van ez?
...
Előző írásomban felsoroltam pár szempontot, amiért érdemes a GYES alatt foglalkozni a karrierépítéssel. (Akinek a karrierépítés szótól a hideg futkos a hátán, olvassa el korábbi írásomat, hátha változik a véleménye!)
Most néhány egyszerű ötletet is javasolnék, melyeket még azok az édesanyák is kipróbálhatnak, akiknek segítség hiányában korlátozott a rendelkezésre álló szabadideje.
Érdemes rendszeres időközönként felkeresni korábbi munkahelyünket, babával, kisgyermekkel együtt is. Jellemzően sok cég meg is hívja egyes eseményekre, ünnepségekre szülési szabadságukat töltő munkatársait. Miért jó ez? Vélhetően szeretettel fognak fogadni és egy kis ...
Mintha kicsit divatba jött volna mostanában a SIKER. Mármint a fogalom. Annak titkai, háttere.
...
Gyakran teszik fel a kérdést a pályaválasztó fiatalok: „Milyen munkával lehet jól keresni?” , viszont sokkal ritkábban fogalmazódik meg részükről e kérdés ellenpontja: „Mi az a munka, amit szívvel-lélekkel tudnék végezni?” Ezekről a kérdésekről kezdtem el beszélgetni Kiss Gergely pályaorientációs tanácsadó val, és minél mélyebbre merültünk a pályaválasztást meghatározó tényezők halmazában, annál több kulturális hatás és neveltetési minta bonyolította a képet. S természetesen szó esett arról is, hogyan érdemes végigvinni a pályaválasztás folyamatát – mind a fiataloknak, mind a szüleiknek.
...
Gondolom sokan már a cím miatt is felháborodnak! Miért kellene a munkával foglalkoznia egy édesanyának, ahelyett, hogy a gyermekével törődne? A karrier szó negatív kicsengésű, a „karrierista” kifejezés ugrik be rögtön mindenkinek, ugyanakkor jelenleg jobb kifejezés nem áll a rendelkezésünkre (azért várom a javaslatokat, hátha mégis). Természetesen nem a gyermeknevelés helyett, hanem mellette lehet a karriertervezéssel foglalkozni, sőt érdemes is. Ha egy édesanya már a GYES alatt tervezi a jövőjét az nem önző, szívtelen, a gyermekét nem kellően szerető szülő, hanem egy felelősségteljesen gondolkodó felnőtt ember! Íme 5 ok, amiért ezt így gondolom!
Bár a törvény szerint a munkáltató köteles a GYES-ről ...
A januári reggel csípős hidegében filigrán [i] , fiatal nő előzött meg a járdán, határozott, ruganyos, szinte táncosan könnyed léptekkel haladt.
Az én aktuális ízlésemhez képest, ami finoman szólva öregesen megfontolt, a szokásos téli időjárásra tekintettel előszeretettel réteges, és a létfontosságú szerveket körültekintő óvatossággal takaró ruházkodást diktál, ő borzasztóan lazán felöltözöttnek tűnt, apró, derékig se érő, vékonyka bőrdzsekijében, szűk farmerjában és hosszú csizmájában.
Oldalán tenyérnyi „táska” libegett, akkorka, hogy talán, de nem egészen biztosan, a pénztárcám egymagában még belefért volna.
Ez igen, gondoltam, ő aztán tényleg extra súlyoktól mentesen utazik.
Az, hogy milyen szemmel tekintünk önmagunkra és az életünkre, hogyan gondolkodunk arról, hogy milyen lehetőségeink vannak, tükröződik abban, ahogyan az életünk alakul – pontosabban abban, ahogyan az életünket alakítjuk (mert mi alakítjuk, akkor is, ha nem így tűnik). Ezt pszichológiai kutatások támasztják alá.
...