Az előző részben írtam arról, milyen dolgok akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy megéljük azt a bizonyos flow érzést, egyáltalán, honnan tudhatjuk, hogy abban, igazi flow-ban vagyunk.
...
Minden egyes nap, tudatosan vagy tudattalanul, döntést hozunk arról, hogy mibe fektetjük az időnket, energiánkat, produktív képességünket. Vannak, akik robotpilóta-üzemmódban végeznek olyasmiket, amikről azt gondolják, „ez a szokás”. S vannak, akik olyan törekvésekre fordítják az idejüket, amelyek iránt mélyről jövő hajtóerőt, bennük szunnyadó adottságot éreznek. Olyan célokra, tevékenységekre, amelyek nyomán elégedettségérzést élnek át, amelyek megvalósításakor úgy érzik, flow-ba kerülnek és növekednek, fejlődnek. Ők az önmegvalósítók.
...
A hazai munkavállalók munkamorálja országszerte régen tapasztalt, negatív csúcsokat dönget. Bár természetesen nem csak a kereskedelem területén, és minden tiszteletem a kevés kivételnek, akitől ezúton, a gyorsan messzire szaladt képzeletem miatt is sűrű elnézést kérek!
Nem vitatom, hogy a szolgáltató szférában általánossá váló alaposan lefagyott lelkesedésben szerepet játszanak a saját realitástudatunkkal konokul ütköző, hivatalosan hintett mítoszok a fülsiketítően dübörgő gazdaságunkról, és mellette a mégis megszavazott teljesen természetes ingyen túlóra is megtette a magáét. Ráadásul mindenhol ott van a P ocsék Á ruk F órumát minduntalan megszégyenítő folyamatosan ellenőrzött és ettől aztán tényleg nyilván ...
Gyertek, belemegyünk most a flow-ba!
...
A minap a kezembe akadt kisiskolás emlékkönyvem (akkoriban nagy divat volt, manapság – a felnövekvő „digitális” nemzedék korában – már biztosan nem számítana trendinek). Régóta őrizgetem, nem is a régi iskolatársak, hanem szeretett nagymamám miatt. Több mint 30 éve már, hogy beleírta: „Légy szerény, s ha érdemed van – ne emlegesd soha! Az ibolyát sötétben is elárulja: illata”. S több mint 30 év telt már el azóta is, hogy nincs közöttünk.
...
Régen tudjuk, milyen sok múlik az előzetes elgondoláson.
Bármilyen döntési folyamatban, akármilyen tevékenységben, vagy az arra való felkészülésben. Még az írásban is.
Például az én olvasóm (az elképzelés, amit felőle gondolok, az általam feltételezett reagálásai, az a kép, ahogyan őt magam előtt látom) elég alapvetően meghatározza azt, mit is írok neki.
Persze, hogy nem akárkinek és pláne nem mindenkinek írok, de lássuk csak, kinek is? Az én olvasóm sokkal inkább egy átlagos felnőtt, mint akadémikus.
Kicsit töprengő, inkább „szellemi” ember, de bizonyos szempontból lusta macska.
Hiszen egy cseppet se bánja, ha itt-ott elvégzem helyette a munkát, megrágom előre azt, ami túl nagy falat lenne, nekiveselkedek és ...
Mindenkinek vagy egy álma… A legtöbben dédelgetünk magunkban egy tervet. Meg akarunk írni és ki akarunk adni egy könyvet, tető alá akarunk hozni egy fotókiállítást, vagy irodai munka helyett retró biciklik felújításából akarunk megélni. Valamikor a jövőben. Ezek nem ködös ábrándok. Ötletek, amiknek megvalósítása a mi kezünkben van. Nézzük, milyen erősségek fejlesztésével juthatunk közelebb ahhoz, hogy ne csak plátói szerelem legyen ez a szerelemprojekt.
...
Érdekes meglátás. Különösen egy kórházi ágyban fekvő ember szájából.
Nem mondom, megedződünk a mai magyar egészségügyben dolgozva (is). Jön és megy a nép, hömpölyög, árad, özönlik folyvást, keresi a gyógyulást. Sokféle, és igazán izgalmas állításokat lehet hallani a rendeléseken, de ez így egy cseppet mellbevágónak tűnt.
Ez az első találkozásunk az osztályon és az ismerkedés perceiben nyilván nem kezdenék filozófiai mélységű vitába senkivel.
Most biztos nem fogom elmagyarázni azt sem, hogy ha az egészséget a betegség teljes hiányaként definiáljuk, akkor én nem is ismertem és nem is ismerhettem olyan embert, aki egészséges lett volna.
Alig győzöm viszont visszanyelni a számra toluló hozzáfűzést, ...
Az érzelmek ragadósak! Ugye sokszor megtapasztaltátok?!
...
Sokaktól hallom, hogy a magyar társadalomban meglehetősen erősen van jelen az irigység, a féltékenység, és hogy sokan szívesebben látják elhalni a jó kezdeményezéseket és embertársaik tehetségét, mint hogy előrelendítsék azokat. Ennek oka főként a frusztráció, amit akkor éreznének, ha valaki vagy valami sikerre jutna (és nem ők lennének azok). Ám az irigységre nem feltétlenül negatívan tekintenek az új pszichológiai megközelítések – megfelelő mértékben és megfelelően felhasználva az irigység nagyon hasznos lehet, és még céljaink eléréséhez is hozzájárulhat.
...
Egy Buddhának tulajdonított mondás szerint „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság”. Hasonló gondolatot fogalmaz meg Márai, amikor azt írja: „Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás”. De vajon van-e út cél nélkül, megérkezés nélkül? Haladhatunk-e a helyes ösvényen, ha nem látjuk a célt már az út legelején? S vajon vége van-e az útnak, ha megérkeztünk?
...
Esti képernyő bambulásomban a szebbnél szebb és végre tavaszi képek között megakadtam egy körbeküldött idézeten:
Amikor már a valóságban is úgy nézel ki,
mint az igazolványképeden,
akkor ideje szabira menni…
Ha már beleugrottam a gondolat sűrűjébe, a továbbgondolása is érdekelni kezdett. Hiszen ez nem egyszeri és egyáltalán nem egyedi eset. Tényleg, vajon miért is nem megyünk? Persze, hogy kiírjuk a szabadságot, merthogy azt ugye kötelező, de vagy bemegyünk a dolgozóba akkor is, vagy hazavisszük a munkát.
Tudom, tudom, van a gazdasági, meg a politikai helyzet, ráadásul az egyre dráguló megélhetés és a satöbbi.
Azon kívül a már unalomig ismételgetett általános létszám és szakember hiány , valamint a ...
Mondhatnánk, hogy sőt!
Oldalt is jó volna néhány extra szem, lehet akár nyolc, mint a póknak.
Az sem baj, ha élesebb a látása, mint a sasnak.
Ha úgy hall, mint a bagoly, vagy más tartományú jeleket, rezgéseket is pontosan érzékel, mint a denevér.
Legyen állandóan éber, mint a nyúl.
Ha a szükség úgy hozza, sebesen vágtasson, mint a ló, de pont olyan érzékeny és nemes is legyen. 
Ha kell, legyen ravasz, mint a róka.
Alapvetően általában jobb, ha nyugodtan, megfontoltan és a dolgokat jól megrágva halad előre, mint a tehén.
Legyen a sajátjaihoz hűséges és értük magát feláldozni kész, mint a kutya.
Nem baj, ha jó vastag a bőre, kifelé akár még szúrós is lehet, mint a süné.
Elég, ha csak az övéi érdekében ...
Mintha divatba jöttek volna mostanában az apák! Mi lehet emögött?
...
Nyakunkon a csillagászati tavasz; immár semmi sem állíthatja meg a természet ébredését. Hosszú volt az álom, és nemegyszer búskomor: hideg, ködös, szürke, latyakos. A napfény áradása azonban a hideggel együtt a színtelenséget is elűzi, s új remény köszönt ránk: a megújulás és az újjászületés reménye.
...
Kreatívnak lenni valahogy trendi dolog. Ugye, ebben mind megegyezhetünk?!
...
Ez nyilván nem is kérdés. Annál inkább az, hogyan folytatódik majd a tudományos és technológiai fejlődés egyre gyorsuló ütemének tükrében. Az olyan fogalmak, mint pl. a virtuális valóság vagy a mesterséges intelligencia (MI) ma már nem futurisztikus szenzációk, mint ahogyan az önvezető autó vagy az űrturizmus lehetősége sem. A kínai hírügynökség televíziójában napjainkban egy (hús-vér emberre megszólalásig hasonlító, annak mimikáját, hangját is utánzó) robot ismerteti a híreket, de már kopogtatnak az ajtón a jövő robotügyvédei, robotorvosai, akárcsak az élethű szexrobotok.
...
Mennyire van bizalmad másokban? Csak a legközvetlenebb családtagjaidban? Csak egy-két barátban? Vagy alapvetően megbízol az emberekben, nem gondolod, hogy rosszat akarnak neked?
Vagy senkiben? Beléd nevelték időben, hogy ne bízz senkiben, ehhez még jöttek a rossz tapasztalatok is, szóval megtanultad, jobb az óvatosság?
Sokat elmond rólunk, hogy állunk ezekkel a kérdésekkel.
Mit lehet tenni a bizalommal? Kiépíteni? Lerombolni? Újraépíteni? Mitől van az, hogy van, akiben vakon megbízunk, pedig lehet, személyesen nem is ismerjük, soha nem is találkoztunk vele?
Mi van, ha nincs?
Azt mondják, a bizalom olyan, mint egy pohár, vagy egy tükör: ha összetörik, össze lehet újra ragasztani, de már soha nem lesz olyan, mint volt.
Te ...
Egy gyermek érkezését a családba, normál körülmények között szeretetteli és izgatott várakozás előzi meg. Ennek a készülődésnek, felkészülésnek a része a leendő, felnőtt és szerepükre érett szülők elképzeléseinek egyeztetése, a gyermek számára kívánt név kiválasztásában. Egyes családokban ez a választás egy alapos, részletekbe menő és körültekintő folyamat többkörös selejtezővel, ami hathatósan kizárja a későbbi ellenérzéseket. A szülők együtt bújják a KSH oldalakat, statisztikákat vizsgálgatnak, mert ragaszkodnak az elég népszerű, de nem feltétlenül az éppen legdivatosabb nevekhez. Minden részletet külön megvitatnak, vagy akár a demokráciára voksolva, apróra megszavazzák a vezeték és keresztnév ...
„Az ember ott kezdődik, mondják, mikor átlép önmagán”
Írta Faludy György Te azt, ami van című versében.
Abból a sok könyvből, amit életemben eddig elolvastam, biztos, hogy az egyik dobogós Faludy György önéletrajzi könyve, a Pokolbéli víg napjaim . Legalább 25 éve olvastam, óriási élmény volt akkor és nagyon mélyen bennem maradt az a része, amelyik Marokkóban zajlik. Szerencsére nem emlékeztem a részletekre, inkább a hangulatára, a varázslatra, ami Faludy-t is megfogta benne. Most, elővéve megint a könyvet, így utólag azt mondom, hogy jó, hogy nem az út előtt olvastam újra. Így is volt bennem egy kis szorongás, bevallom. Ennyire más kultúrában én még soha nem voltam korábban.
Meg is volt a kultúrsokk, de erről majd ...