Múlt vasárnap meglepően sokan sétáltunk, beszélgettünk, nézelődtünk, a kis Nógrád megyei település, Nőtincs szélén. Sosem jártam még itt azelőtt és el kell, hogy mondjam, gyönyörű ez az eldugott hely, igazán bájos a domboktól körülölelt korábbi patakvölgy, amiben az önkormányzat tágas, modern és nagyobb csoport befogadására is alkalmas vendégháza áll. A patakot sok éve mesterségesen duzzasztották tóvá, védelmet keresve a természetes, de szeszélyesen változékony méretű tavaszi áradások ellen, hogy azok ne öntsék el minduntalan a falu földjeit. A közelben élő, már visszatérő vendégek szerint, a csendesebb hétköznapokon nem sok idő kell ahhoz, hogy bizonyítva láthassuk, ez a tó halakban gazdag.

Mi most csak lazultunk a tónál, éppen nem kerestünk bizonyítékot semmire. Egyrészt mert nem a halak miatt jöttünk, másrészt mert további bizonyítékok nélkül is láthatta mindenki, hogy ezek a gyerekek és ezek a felnőttek az egymásra találással kölcsönösen jó fogást csináltak. Egyes családokon egyenesen az látszott, hogy a mesebeli aranyhal sem tudta volna jobban teljesíteni a kívánságukat, olyan jól kifogták egymást.

Miért hangsúlyozom, hogy lazultunk? Azért, mert az összejövetel kötetlen és baráti jellegét nem is akartuk megtörni, elkeverni semmilyen hivatalos programmal, sem egy mindenkire rányomott, kötött menetrenddel. A több, mint nyolcvan ember és köztük sok kicsi gyerek mozgását, tevékenységét meglehetősen nehézkes is lett volna szigorú korlátok közé szorítani.

A babák így is kirázódtak a napirendjük biztonságából az utaztatással, az idegen környezettel, ahol még a pelenkázó is más, és persze a körülöttük minduntalan összeverődő felnőttek nekik nem ismerős, hangos beszéde, na meg a határozottan érdeklődő nagyobbacskák kiszámíthatatlan, sokszor rendezetlen mozgása is hozzájárult a felfokozott izgalmakhoz.Láttunk aktív, minden érdekes, fénylő, mozgó, színes tárgy megszerzésére kész, erősen markoló kezecskéket, az anyuka távolodó alakját figyelve szegletesen elhúzódó, lefelé görbülő szájacskákat, és persze mindezek, valamint egyéb szépségek láttán szélesen mosolygó felnőtteket. Érzéketlennek tűnnénk a pöttömök pillanatnyi bánatára?

„Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra,

mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.

Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!”[i]

Mentségünkre legyen mondva, akadt száraz dajka a babák majdnem minden ujjára. A lelkesedésünk az apró nép iránt órák múlva sem csökkent, így aztán aktív közreműködéssel gondoskodtunk arról, hogy a labdaként kézről-kézre járó kicsik is jól elfáradjanak.

A kisfiúk a széles, füves teraszt látva gyorsan előimádkozták a kocsik hátuljából a labdákat, majd alaposan belemerültek az előkerült játékok felett az osztozkodásba.

A bátrak az apukákat is bevonva nekiveselkedtek a meredek rézsü[ii] megmászásának a felső út felé (a kevésbé magabiztosak, de nagyon elszántak a fenéken lefelé csúszást is megkockáztatták, a puha földdel kiforduló fűcsomókat és a rohamosan amortizálódó öltözéket se bánva).

Némelyek a kis vízfolyás kibetonozott medrét követték le egészen a tóig, ahol meglesték a kiugró halak után maradt szétterjedő vízgyűrűket, a szitakötők táncát, a parton sütkérező, brekegő békákat, vagy hosszan ringatták és vizsgálgatták a kikötött csónakokat.A nagyobb leányok csapatba verődve, sugdolózva illegették varázsosan pörgős szoknyáikat. Kergetőzve futkostak a ház körüli utakon, vadvirágot gyűjtöttek együtt anyának, vagy csak úgy a maguk örömére.

„s töltik gyermekkacagások
csordulásig a tavaszt.”[iii]

Nemtől és kiválasztott pillanatnyi elfoglaltságtól függetlenül a legtöbben remekül rábeszélték a szülőket a következő, az utolsó és az utolsó utáni süti, keksz, ropi, chips, pogácsa, üdítő engedélyezésére, a rendelkezésünkre bocsájtott konferenciateremben madárlátta finomságokkal telepakolt asztalokról.

A még nagyobbak az egészen kicsikben gyönyörködtek, az éppen járni tanulóknak segítettek, a bébiételt kikövetelők körül fontoskodtak.

Többen rajzolgatva, lufikat kergetve lebzseltek a kinti padoknál, csiripeltek a napágyak mellett, szaladoztak a szalonnasütő körüli tönköknél, nekilódultak a köves lejtőkön, a lépcsőkön, tébláboltak a széles stég körül kikötött csónakok mellett, a tavat megkerülő utacskáknál.A meghívott látogatók egy része, mint az önkéntes csoportszervező-vendéglátónk, egészen frissen családos, ők még csak pár hónapja nevelik örökbefogadott gyermeküket.

Mások hosszú évek óta élnek egy gyermekkel, esetleg reménykedve állnak a sorban a második kicsiért, netán már a második apróságot is régebben megkapták.

Eljött közénk egy-két más megyei család is, akik annak idején a mi megyénkből vittek gyermeket és az itteni örökbefogadók, szakemberek között szereztek barátokat.

Bejelentkezett és velünk töltötte a napot néhány alkalmassági határozattal már rendelkező, de még csak sorban álló, várakozó fiatal házaspár is. Ők ennek az egész folyamatnak nagyon az elején járnak, de a kitartáshoz új remény adott nekik a gyermekes családok látványa és tagadhatatlan elégedettséget sugárzó szavaik.

Páran a saját nevelőszülői hálózatunk elismert szakemberei közül is eljöttek. Főleg olyanok, akik az örökbefogadásban valamiért mélyebben érintetté váltak nevelőszülőként. Egyesek azért, mert valahol út közben maguk is örökbe fogadtak.

Mások gyakori közreműködőként kerültek sokkal közelebb az örökbefogadásokhoz. Talán, mert rendre olyan gyerekek kerülnek a gondozásukba, akiknek nemsokára megváltozik a státusza.

Esetleg a ritkuló szülői látogatások miatt tudottan errefelé fordult a szekerük rúdja.

Most kezdődik a szülői felügyelet megvonásáért a per az ügyükben, vagy már a családból való kiemelésnél nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermeknek nem lehet másik útja, ezért helyezték hozzájuk.  Az új, a régi és a leendő szülők szabadon, a kellemes napsütésben játszó gyermekek zsivajától körülvéve elmondhatták, megkérdezhették és megbeszélhették egymással és a gyermekvédelmi központ képviseletében jelenlévő kollégákkal mindazt, ami csak az eszükbe jutott.

Találkozhattak korábban megkedvelt sorstársaikkal, akikkel talán együtt végezték el a felkészítő tanfolyamot, vagy akikkel a barátkozás során szövődött szorosabbra a kapcsolatuk. Körbejárva csatlakozhattak más érdekesnek tartott témák megtárgyalásához, a gyermeknevelési nehézségek és tapasztalatok részleteinek megosztásához, a felfedezett bababarát kirándulóhelyek főbb jellemzőinek felvázolásához, a számukra fontos beszélgetésekhez az érzésekről, az élményekről, amiket az örökbefogadásért, és az örökbefogadás során bejárt úton megéltek.

Ezúton is köszönjük a helyi önkormányzat nagylelkű hozzájárulását, kezdeményezésünk önzetlen támogatását, és bízunk abban, hogy a megyén belüli örökbefogadó családok számára a megvalósított alkalom révén hagyományt teremthetünk. Reményeink szerint lehetőségünk nyílik az évenkénti rendszeres találkozásra, a következő N.Ö.N. (Nógrádi Örökbefogadók Napja) ugyanitt, Nőtincsen megrendezésére jövőre. 

 Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i] Paulo Coelho

[ii] A rézsü szó jelentése: a föld bevágást, töltést határoló ferde felület; a töltésnek a lejtős, ferde oldala

[iii] Kányádi Sándor: Levél röppen…

Levél röppen csupasz ágra,
felhő úszik tejfehér.
Lám az erdő sóhajtása
szellő lesz míg ideér.

És pillangók pillagóznak,
füttyögetnek a rigók,
méhek zsongnak, nyiladoznak
szép kikerics-csillagok.

Vadonatúj pöttyös köntöst
ölt a katicabogár,
csikó szökken, fecske röpdös:
minden csupa napsugár.

A vetés, mely alig látszott,
naponta nő félaraszt,
s töltik gyermekkacagások
csordulásig a tavaszt.