Tágabb családunkra, felmenőinkre gondolva sokunk tapasztalata az (amennyire másoktól hallom, nem csak én jártam így), hogy a családi emlékezet megőrzött számos anekdotát, köztük talán néhány nyomasztó epizódot is, ám a múlt igazán mély szenvedést hordozó történései „elfelejtődtek”. Tágabb otthonunkra, Közép-Kelet-Európára különösen igaz, hogy a történelemkönyvekben felsorolt események mögött súlyos egyéni tragédiák rejlenek – ám míg a törtenelemkönyvek anyagát be kell biflázni, az egyéni történésekről csak úgy-ahogy tudunk. A transzgenerációs hatások vizsgálata során – amelynek színterei jellemzően a terápiás alkalmak, pl. családállítások, születésterápiák – feltárult, hogy éppen a látszólagos ...

Tudom, hogy már legutóbb és az előtt is erről beszéltem.

Igen, nagyon úgy néz ki, ezt a témát nem tudtam ügyesen elengedni, és persze az írásra görgetve az is jól látszik, hogy még mindig nem toltam arrébb a biciklit.

Miért nem hagyom már békén ezzel a népeket?

Miért nem rántom meg egyszerűen a vállamat, mint más, azzal, hogy kérem szépen, aki pedig nem akar örülni az életnek, az ne örüljön!

Búsongjon, panaszkodjon nyugodtan, morgolódjon, mérgelődjön, zsörtölődjön, ahogy csak a kedve tartja. Neki ma biztos másféle manó jutott, nem pont a vigyori [i] , mint nekem.

Nem lenne fontos, hogy a lehetséges mértékű pozitív hozzáállás hasznáról győzködjek bárkit. Az sem, hogy szép szavakat osszak, hiszen másoknak ...

Az élet hullámhegyek és -völgyek sorozata – néha azonban olyan események történnek, amelyek egészen mélyre lökhetnek minket. Meghal egy hozzátartozónk vagy közeli barátunk, egy súlyos diagnózissal lépünk ki a kórház ajtaján egy kivizsgálás után, egy fájdalmas párkapcsolati szakítás letargiába taszít. Ezek az események traumákként rögzülnek a személyes emlékeink közt, és a kétségbeesés, a bánat, a rettegéssé fokozódó félelem érzelmei kapcsolódnak hozzájuk. Ám a traumák a pszichológiai kutatások szerint nemcsak a szenvedés és fájdalom, hanem a lelki növekedés forrásai is.

...

Arra kérem a kedves Olvasót, szánjon arra öt percet, hogy végigtekintsen az életén, és elgondolkodjon az alábbi kérdésen: van az életében olyasmi, ami bosszantja, ami kellemetlenséget jelent, ám ez mégis újra és újra visszatér? Lehet szó egy álomról, egy élethelyzetről, egy embertípusról, ami azonnal beindítja a reakciót: „jaj ne!”. Ha még futja rá ebből az öt percből, amit talán egy nyugtató fürdő vagy lassú teaszürcsölés közben talál a napjában, vegye számba azt is, hogy pontosan mi az, ami annyira irritáló ?

...

A várandósság 9 hosszú hónapja alatt testben és lélekben is készülünk az anyaságra. Olvasunk, tájékozódunk, beszerzünk, megszervezünk. Próbáljuk a lehető legtöbb dolgot kézben tartani, irányítani. A testünk ugyan próbál nekünk üzenni, hogy „lassíts”, „figyelj befelé”, de a sok információ, a sok „jó tanács” elsodor minket. Az anyaság egyre kevésbé tud a maga ösztönös mivoltában kibontakozni, mert a világ, amiben élünk is egyre kevésbé ösztönös. A hosszú várandósság után, a szülésből még egyáltalán nem felocsúdva, hirtelen ott tartunk a kezünkben egy 3 kilós csöppséget, és fenekestül felfordul az életünk. A legcsodálatosabb kaland és a legnagyobb kihívás veszi kezdetét.

...

Ez egy olyan kérdés, amit nem szokás napi szinten feltenni sem egymásnak, sem magunknak. Ha most mégis feltennétek magatoknak, érdemes lenne megfigyelni, mi az első reakciótok:

...

Az előző heti írás biztatott: örüljünk, hogy élünk ! Na és, ha én nem akarok?

Mi van akkor, ha én nem szeretném privilégiumként, kiváltságos keveseknek kijáró különleges adományként kezelni magát az életet?

Engem nem olyan fából faragtak, én ugyan semmit nem előlegezek senkinek!

Majd csak akkor fogom megbecsülni és tisztelni az életet, ha előbb bebizonyítja nekem, hogy értékes! Igenis, azt akarom, hogy előbb kényeztessen! Fürösszön tejben – vajban, halmozzon el és hordja ide a lábaim elé minden jónak a fölét, a világ kincseit, a létezés gyönyörűséggel teli színe-javát!

Belátom, ez így kimondva egy cseppet gyerekes, de mit tehetnék, ha ez a kicsi szívem vágya?

Lássuk csak, mit is kérjek?

Csupa olyat, ...

Rohanó világunkban… - indítjuk sokszor mondandónkat, hisz kétségtelenül egy teljesen más dinamikájú, pörgősebb környezet vesz bennünket körbe, mint például nagyszüleinket vagy szüleinket. Felgyorsult a technológiai fejlődés, az információ-áramlás, de a tempóváltás nem hagyta érintetlenül az emberi kapcsolatokat sem. A felgyorsult élet pedig azonnali reagálást, instant megoldásokat követel – legalábbis a reklámok ezt sugallják, és természetesen rögtön készen szállítják is őket.

...

Al Ghaoui Hesna nevét korábban a haditudósításokból ismertük, de ma már sokkal nyugalmasabban telnek a napjai. Már amennyire egy szülő napjai nyugalmasak lehetnek… 
Hesna a kislányok mellett két új kötet édesanyja is lett. Most a „Holli a hős” című mesekönyve kapcsán beszélgettünk félelemről, bátorságról és mumusokról.

...

Most, itt a parlagfű szezon kellős közepén, az oxigénhiánnyal és a szemviszketéssel küszködve

...

Az ember, társas lény. Az ösztönös nyitottság azonban nem mindig tud olyan magától értetődően kibontakozni. Nevelési hatások, szorongás, vagy rossz tapasztalatok mind-mind okozhatnak nehézséget a társas készségek fejlődésében.

...

„Hívj fel, ha!” „Jelezd, kérlek időben!” „Mondd meg, szólj vissza, akkor is hogyha!” „Csak biztosat kell, hogy tudjak és akkor majd nem is izgulok!”

Nem izgulok majd? Ezt még elhitte nekem valaki? Bocsánat, de jószerivel még én magam sem.

Igenis, izgulok majd, ha mindig szoktam. Csak már nem pont ezen. Ha pedig már azon sincs, mit izgulnom tovább, akkor majd valami egészen máson fogok.

A többiek körülöttem nyugodtan járhatják a tojástáncot, hogy megkíméljék a gyengének titulált idegeimet. Ha úgy döntök, juszt is izgulni fogok! 

„Ne aggódj, ha a puszta léteddel hullámokat kavarsz...

A Hold ezt teszi állandóan.” [i]

Különben meg kell egy kis izgalom az én életemhez is, másképp még a végén belefulladnék ...

Talán már nem csak a romantikus regények lapjain elfogadott az a tény, hogy az értelem és érzelem kettőssége minden területen, még az egzakt tudományok esetében is érvényesül.

...

A szorongásos tünetek gyermek és felnőtt korban is gyakoriak. Sokszor az okok a gyermekkorra nyúlnak vissza, melyek megértése segíthet a szorongás csökkentésében, de abban is, hogy szülőként ne kövessük el ezeket a hibákat. Előző írásomban a perfekcionista, és a kritizáló hajlamú szülő, az információhiány és a látszat kultuszának szorongáskeltő hatásairól írtam, folytatódjon a sor a teljesítményfüggő elismeréssel.

Teljesítményfüggő elismerés

Szorongás forrása lehet, ha egy gyermek azt éli meg, hogy a szülői szeretetet csak teljesítmények útján lehet kivívni. Ha a dicséret, a kedvesség azokra a helyzetekre korlátozódik, amikor a gyermek valami jót tett – jó jegyet kapott, segített otthon, megfelelt az ...

Azt mondom, képtelen vagyok rá, de valójában sokkal inkább azt értem ez alatt, hogy az előttem tornyosuló feladatot, munkát túl nehéznek ( az én erőmet meghaladónak és véletlenül sem kihívásnak) látom, ezért ki akarom kerülni. Esetleg meg sem akarom próbálni. Inkább indulásból feladom. Nem tudom, nem értem, nem emlékszem, hogyan is kéne megoldani, de nem is akarom rászánni az időm, sem az elemzésre, sem erre a feladatra. Ennyi hozzáfűzés után jogosan gondolkoztat el, vajon itt a képesség szót tényleg a saját jelentésében használjuk, tudásfajtát értünk alatta, ami valamilyen aktivitást tesz lehetővé a birtoklója számára, és én pont most ismertem be, hogy nekem ebből pillanatnyilag nincs elég?

„Bizonygasd saját ...

Ha járkálok a városban, Budapesten, figyelem az embereket. Velük dolgozom, érdekelnek.

...

 Időnként mindenki érez szorongást, feszültséget, nyugtalanságot, félelmet. Egy bizonyos szintig ez egészséges - a szervezet, ha fenyegetést észlel, felkészíti a testet a menekülésre, vagy éppen a szembeszállásra - fokozza a teljesítőképességet (pl. sportban, munkahelyen). Akkor válik problémává a nyugtalanságérzet, ha az élet több területére átterjed, és általános érzéssé válik.

A cikk folytatása itt olvasható:   Kovács Szilvia - tanácsadó szakpszichológus weboldala -https://kovacsszilvia.hu/

Az esti fáradt, szórakozott kattintgatás közben csak úgy fél füllel Feldmár András válaszait [i] hallgattam, amíg meg nem hökkentett a „pszeudonaiv” fogalmával.

Azt mondta egy felnőtt már sohasem lehet igazán naiv. Csak a gyermeki ész és lelkület az, ami nem számol, mert még nem tud számolni a következményekkel, és azt hiszi, hogy tudja a tutit, de maga a naivitás dichotóm [ii] , vagy van, vagy nincs. Úgy, ahogyan szűz is egy darab ideig lehet valaki, ha pedig megszűnt az lenni, az eredeti érintetlen állapota vissza nem állítható, mindegy mennyire igyekszik, akár maga előtt is másként beállítani a tényeket.

A felnőtt, ha egyszer tisztába jött azzal, mi mihez vezet, melyik lépés mit eredményez, többé nem kerülhet vissza az ...

Azt gondoltam, a kamaszkorról, annak nyűgeiről, tanulságairól írok. De aztán eszembe jutott az a mondata egy izgalmas könyvnek (később lesz róla szó), hogy a nőknél a változó kor kezdete milyen sok hasonlóságot mutat a kamasz- és pubertáskorral,

...

Azon szerencsések közé tartozom, akiknek még él az édesanyjuk. És azon szerencsések közé is sorolom magam, akiknél értő fülekre talált a figyelmeztetés:

...