Kellemes ünnepeket, ha megérjük!?
A távoli, ritkán látott rokonokkal, ismerősökkel folytatott beszélgetésekben már hetek óta fel-felhangzik:
- Ha addig nem találkoznánk, kellemes ünnepeket kívánok!
Legtöbbször azt gondolom ilyenkor, hogy ez milyen kedves gesztus, hogy ő milyen figyelmes. Aztán a járdán tovább sietve, már rég eltávolodva tőle és a helyzettől veszem észre, hogy még mindig mosolygok.
Jó, lehet, hogy ez nem is olyan erős összefüggés. Hiszen én alapvetően, nagyon szeretek mosolyogni, kifejezetten szívesen teszem ezt bármikor, ha alkalom nyílik rá, mert jól esik. Ezért aztán gyakran előfordul, hogy magamon felejtem az előző beszélgetésből, korábbi találkozásból, vagy akár az arra való emlékezésből megmaradt mosolyt még egy darabig. Néha ...