Arról beszélgettünk valakivel a minap, mennyire vágyik a rendre, mennyire szeretné, ha elég időt tudna szánni lakása, íróasztala, illetve – meggyőződése szerint ezzel összefüggésben – a fejében lévő gondolatoknak a rendszerezésére.

Azzal próbáltam kizökkenteni ebből az önostorozó, maximalizmus felé hajló vágyból, hogy idéztem valakitől egy mondatot, miszerint ’ a tökéletesen rendben tartott lakás nem más, mint a tökéletesen elpazarolt élet szimbóluma’. Nem értett egyet, nem tudtam meggyőzni. Persze én is tudom, hogy ezek belső igények, belső driverek, nem úgy működnek, hogy valaki felnyitja a szemünket:

• Figyi! Kicsit túl szigorú vagy magadhoz, nyugodtan vegyél vissza egy kicsit.

Légy tökéletes!

...

Az idei advent, a karácsonyra való készülődés egészen más, mint amit megszoktunk eddigi életünk során.

...

A közfelfogás szerint a lelki egyensúlyt szolgálja, ha derűlátón tekintünk az életre, és abban bízunk, hogy jól jövünk ki a nehéz helyzetekből. Ha pedig a lelki egyensúlyunk rendben, akkor az egészségünk is rendben – vélekednek sokan. Ám optimisták többféleképpen lehetünk, és ez eltérően hathat az immunrendszerünkre.

...

Egyáltalán mitől erős egy férfi, ha nem kifejezetten az izmai tömegétől?

...

Régi megfigyelés, hogy egy heteken, hónapokon át tartó stresszes időszak hatására az ember a vírusok kedvelt célpontjává válik, és jó eséllyel ágyban végzi megfázással, torokfájással, influenzával és társaival küszködve. Arról, hogy ez miért van így és mit tehetünk ellene, már egészen sokat tud a tudomány.

...

Komoly irodalma van annak, mennyiben működnek különbözőféleképpen a férfiak és a nők.

...

A magyar virtus felől nézve már-már cikinek számít, ha az embert ledönti a lábáról a betegség. Pedig a felső légúti megbetegedések, influenza vagy hörghurut esetén nagyon is természetes, ha szükségünk van egy-két hét pihenésre, ágyban fekvésre, s az immunrendszer és idegrendszer összehangolt működése azt szolgálja ilyenkor, hogy minél hamarabb meggyógyuljunk.

...

Az örökbefogadási alkalmassági vizsgálat félig strukturált egyéni interjú kérdéseinek egy nagyobb blokkjában szóba kerül, mit is gondolnak a kérelmezők a testvérekről, a testvéri kapcsolatokról.

Sokan eleve úgy érkeznek, hogy egyből testvéreket szeretnének örökbe fogadni. A legütősebb érvük a vágyuknak az alátámasztására, hogy a gyerekük ne maradjon majd egyedül a világban, ha ők, a szülők már nem lesznek többé és nem állhatnak támaszként mellette. Persze ez az elmélet.

A mögötte meghúzódó sokkal árnyaltabb és nemegyszer sötétebb gyakorlatot pedig mindenki maga a saját bőrén is megélheti, akinek van testvére.

A testvéri kötelék tényleg biológiai lényünk legszorosabb kapcsolata. Senki nem áll ezen a világon ...

  Azok, akikkel szívesen értek egyet, azt mondják, az egyetlen megfelelő hozzáállás a félelemmel való küzdelemben, ha pontosan szembefordulunk vele, jól megnézzük és nekiállunk olyan aprólékosan, ahogyan csak tudjuk, olyan részletességgel, ahogy csak sikerül megvizsgálni. Feltartjuk, a fény felé fordítjuk, majd igyekszünk a félelmünk minden vonatkozását, az összes kapcsolódását elemezni és megérteni.

Ez így esetleg jó, de mi legyen akkor, ha ez a szóban forgó félelem olyan nagy, hogy nem hagyja magát felemelni? Ha olyan nehéz és kiterjedt, hogy hamarabb a földbe döngöl minket, minthogy a felemeléshez fogást sikerülne találni rajta?

Különösen kérdéses, mi, hogyan is történjen, ha ez a földhöz szegező, iszonytató ...

Szeptember, méla, csendes ősz.

Az emberek a reggel hűvösében határozott léptekkel, kihúzott derékkal, dideregve sietnek, aki teheti, megy munkába. Fáznak. Fázunk.

„Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámadt régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.” [i]

Déltájt még visszajár, bár egyre rövidebb időre és rohamosan halványulva a simogató meleg.

Az aranynapok [ii] .

A körülvevő táj minden szépsége ellenére sem mondhatom, hogy ez a kedvenc évszakom.

A csodás, még élénk színekben, a természetből sugárzó mélységes nyugalomban, számomra most is van valami végtelen szomorúság, az érezhető változásban ott az örökös búcsúzkodás.

„Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk ...

 A napokban a címadó dal [i] mellett alaposan befészkelte magát a fejembe a kérdés: hogyan is hűsölnék a legszívesebben?

És miközben az aktuális olvasmányaimban kutakodtam szépen leírt, találó válasz változatok után, jött, hogy magam is mélyebben megmerítkezzek a képzeletem tavában a saját lemeztelenített válaszaim után kutatva. Komolyan gondoltam.

Egészen visszafogott habzású és határozottan kis igényű válaszként, néha tényleg lehet, hogy nem is akarunk mást, csak otthon, az árnyékos, hűvös szobában egy csendes sarokban elülni és egy jó könyv társaságában pihegni a kánikulában, talán némi hűsítőt kortyolgatva.

„Az ablak nyitva áll s az acélos messzeségből
tompán fölsír és búgva egy-egy távol vonat
s a ...

Amíg nincs önbecsülésed, ne várd, hogy mások megbecsüljenek, hogy sikeres legyél, hogy el tudd viselni a kritikát, hogy magabiztos fellépésed legyen!

...

A nők belső élményei, érzelemvilága különbözik a férfiakétól, már csak azért is, mert hónapról hónapra végigjárnak egy biológiai és ehhez kapcsolódó érzelmi körforgást. A szexualitást és az orgazmust is egészen másképp tapasztalják meg, mint a (fizikailag) erősebb nem. Gina Ogden szexológus, a Nők, akik szeretik a szexet című forradalmi kötet szerzője szerint a nők a férfiakkal ellentétben holisztikusan élik meg a szexet. Ahogy Ogden mondja, nem „egy vágányon” közlekedve, hanem „négydimenziós, minden irányba kormányozható helikopteren” szállva. Mivel ez a frappáns összefoglalás talán zavarosan hangzik első olvasásra, vegyük át bővebben, mit értünk „egy vágány” és „négydimenziós, minden irányba” szálló ...

Vannak emberek, akiknél hamar elszakad a cérna, nem tudnak úrrá lenni az érzelmeiken, túl könnyen kiakadnak, indulatosak.

...

„Ingyom-bingyom tálibe, tutálibe málibe, virágoknak!” - Folytathatnánk a régi gyermek dalocska soraival, bár manapság, már nem olyan nagy meggyőződéssel.

Minek is a kert?

Negyven - ötven éve még sokkal egyértelműbb lett volna a válasz: megtermelni mindazt, amire a családnak szüksége van. A boldog békeidők, a 70’-80’-as évek mini parcellás hobbikert mániáját és a nekünk is kell egy kis üdülő mozgalmát, az elburjánzó túlórák, a másodállások, a kft. és a bt. meg a maszek, ja és a fusi, valamint egyéb kiegészítő, de természetesen időigényes munkaformák lassan megfojtották.

Az egyéni zöldség-, gyümölcstermelés mára falun is erősen visszaszorult, arról nem is beszélve, hogy a kárpótlás földek dömping ...

Érzi, ahogy egyre növekszik benne a feszültség, amint az autó közeledik a házhoz. Bekapcsolja a CD-lejátszót, hátha a zene valamennyire oldja majd a félelmét: biztos benne, hogy annyi év elteltével nehéz és fájdalmas lesz az újbóli viszontlátás. Húsz éves volt, amikor külföldre ment au pair munkát vállalni és nyelvet tanulni, aztán Graham személyében a szerelem is rátalált, így végleg ott ragadt. Miután megszülettek a gyerekek, egyre ritkábban járt haza, inkább a rokonok mentek hozzájuk: örültek az ingyen szállással egybekötött külföldi utazás lehetőségének. Amikor pedig megnyitották a festékboltjukat, már nyaranta is eggyel több ok marasztalta őt új hazájában.

...

  Igenis hívogat. Talán nem éppen úgy, ahogy azt jó előre (tavaly, azelőtt, vagy még régebben) elképzeltük.

Az az ábrándosan szép világ körüli hajóút továbbra is várat magára (persze még mindig ott tanyázik a lehetősége nyilván, ahol az ölünkbe hulló milliók és a szánkba repülő sült galamb is vár ránk, fantázia földön).

Akárhogy nézzük, a távoli tájakat célzó külföldi utak nagyobb része is átlendült az idén az édes álom kategóriába. És ezzel együtt egyre erősödik, már el sem altatható a gyanú, hogy talán ez se az a nyár lesz, ami mélyen meghajolva fenséges (és naná, hogy megfellebbezhetetlen) akaratunk előtt, hirtelen valóra váltja mindösszes álmainkat.

Ki gondolta volna?

Mégis, mindezek (és a ...

Te mit adsz tovább a gyerekednek? Gondolsz-e erre, amikor:

...

 A lépcsőházban dobogó tűzoltók minden ajtón becsengetésére, hangos vezényszavaira, bedörömbölésére ocsúdtunk az egész napi hőséget követő kora esti elcsendesedésből.

  - Menjenek ki! Mindenki menjen ki a lépcsőházból! Menjenek ki a ház elé, most!

Az egyik lenti lakásból csípős, szürke füst gomolyog. Berúgták az ajtót. Már vezetik felfelé a lépcsőkön a tömlőt.

A ház előtt kis csapatba verődve kavargunk, mindenki tájékozódni próbál, részleteket megtudni, mi is történt.

Néhányan azt vették észre, hogy elment az áram, mert nézték volna a tévét, vagy kinyitották a hűtőt, vagy nem tudtak telefonálni a vonalason. Mások azt észlelték, hogy a három villogó tűzoltóautó elfoglalta a teljes parkolót, és ...

  Gyönyörű, testhez simuló, hófehér csipkeruhában áll a nyitott pavilon közepén. Hajában fehér virágokból font koszorú rögzíti földig érő fátylát, amibe néha belekap a lágyan langyos esti fuvallat. Zalán odalép hozzá, rámosolyog, kinyújtja felé a kezét, miközben azt kérdezi: – Táncolunk? A körülöttük álló násznép csillogó szemekkel várja, hogy elkezdődjön a keringőjük: közös életük együtt megtett első lépései. Az alkonyat homályát az asztalokon pislákoló gyertyák sárga fénye ragyogja körbe, miközben felcsendül a zene. A hegedűszólamot a futószalagra gördülő krumplik dübörgése szakítja félbe: ahogy a köpcös, idős úriember a kosarából a szalagra pakolta az árukat, a zacskóba gyűjtött krumplik hirtelen ...