A változás szó hallatán nekem jó érzésem támad.

...

Az asszertíven kommunikáló, eredményeit kellő magabiztossággal bemutató nő sok esetben még a törtetés és férfias viselkedés benyomását kelti kultúránkban. Holott a jó diplomáciai érzékkel ötvözött elegáns önmenedzsment elengedhetetlen ahhoz, hogy kibontakoztassuk a tehetségünket és előrelépjünk a hivatásunkban – férfiak és nők számára egyaránt.

...

Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a gyermekvédelmi szakellátás területe az egyetlen, ahol a mégis mostoha édesanyák előfordulnak, de aligha tagadható, hogy errefelé különösen nagy a koncentrációjuk.

A látványra is ijesztő, marcona, kigyúrt, széthullott, börtönös, lepusztult alkoholista, anyának már nem is tűnő, melegséget, kedvességet, gondoskodást véletlenül sem sugárzó emberi lények nyilván az egyik durva végletet képviselik. Azt a pontot, ahol maga a külső megjelenés is elriasztó, taszító és ettől figyelemfelkeltő.

Lehet pozitív az elrettentő benyomásban az, hogy felzaklatóan őszinte?

Hiszen nem is ígér semmit (legalábbis semmi jót), és ezt az ígéretét legtöbbször alighanem meg is tartja .

Kivételek ...

Szakítani nemcsak annyit tesz, hogy azt mondjuk, vége, majd hátat fordítunk, megvonjuk a vállunkat, és megyünk tovább… Ha csak ennyiből állna egy istenhozzád, nem lenne annyi visszatáncolás és csiki-csuki kapcsolat sem. Hogyan lépjünk tovább, hogyan zárjuk le a múltat, ha már eldöntöttük, ennyi volt? Erre keressük a választ a továbbiakban.

...

Az öregedés démonai írássorozat előző témája az idősödéssel jelentkező felejtés, feledékenység problémáit és az ennek kapcsán felvetődő lehetőségeket járta körül. Természetesen ott is felmerült néhány, a testi gyengüléshez társuló másfajta szellemi működésbeli gondokból, főleg mivel szinte lehetetlen az egyes hatásokat elkülönítetten, önmagukban vizsgálni. Ebben a részben a mozgósítható erő csökkenését igyekszünk kicsit közelebbről szemügyre venni. 

„Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.” [i]

A szellemi képességek idősödéssel járó változásáról szólva elmondható, hogy a szellemi kapacitás és az agy működéséhez kapcsolt tevékenységek terén tapasztalható ...

A komfortzónából való kilépés egyidős az emberiséggel. Már azzal, hogy két lábra álltunk, jó messzire elhagytuk a korábban megszokott kényelmes helyzetünket – még ha egy helyben maradtunk is –, és a Föld benépesítése csak ezután következett. Az emberi kultúra nem jött volna létre, ha megrekedtünk volna a „megszokott kockánkban”. Nézzük, miért gyümölcsöző a személyes életünkben, ha el tudjuk hagyni a komfortzónánk – hisz a személyes (pszichés) növekedés az, ami a közösséget is gyarapítja.

...

Mire van erőnk? Na, ez egy igazán huncut kérdés.

Nyugodtan képzeljük magunkat egy valódi interjú helyzetbe: lelkesen, motiváltan, nyitottan beszélgetünk valakivel, aki kedves, tisztelettudó, érdeklődő és érzékeny. Igen, ez az.

Tényleg szeretnénk a feltett kérdésre válaszolni, mert fontos nekünk, hogy kibontsunk, megmutassunk egy darabkát belső világunkból. A jobb megismerés szándékával vallatjuk egymást és közben magunkat.

Nem lózungokat és trendi hazugságokat cserélgetünk ki műmosollyal, nem a közhelyszótár kiemeléseinket egyeztetjük sztár allűrökkel [i] .

Egyszerűen arra keressük a választ, hogyan dől el, hogy mi marad bent és mi szóródik ki a napi időbeosztásunkból. Hiszen, ha nem is aprólékos, kényszeres ...

A gyermekes családokban beindult a rendes, őszi iskolai menetrend. Mondhatnánk, ahogy szokott, síkideg reggelekkel.

Folytatjuk, mintha abba se hagytuk volna, mintha csak tegnap lett volna a tanévzáró, mintha az a nyár , ahol állítólag kifújtuk, kipihentük, kisimítottuk és lelazítottuk magunkat itt sem lett volna...

Zeng a ház az elindulásnál.

Siessünk! Öltözz már! Még mindig nem mostál fogat? Gyere már ki a fürdőből, én is bemennék! Vissza ne merj aludni, mert nem tudom, mit csinálok veled!

Apa itt hagy minket, ha nem készülsz el! Nem maradhatunk le a buszról! Nem késhetek el mindig! Ne szerencsétlenkedj már, becsengetnek! Ezt egyszerűen nem hiszem el! Nem igaz, hogy már megint pénzt kell bevinned! Hol van a táskád? Nem hoztad el a ...

Világszerte egyre határozottabban észlelhető az a trend, hogy a mai huszonévesek és kora harmincasok már más elvek mentén alakítják az életüket, mint a szüleik. Más dolgokba fektetik az idejüket és a keresetüket, mint 25-30 évvel ezelőtt volt szokás. Ahelyett, hogy bárki vitákkal növelné a generációs űrt, érdemes megvizsgálni a millenniumi generáció gondolkodásmódját – hiszen az általuk képviselt felfogás vélhetően egyre nagyobb hangsúlyt kap majd a jövőben.

...

Feltámadt a szél, a nyugtalanság és a változás szele.

Tudjuk, persze, hogy tudjuk, ennek van itt az ideje. 

Nincs mód kitérni a változás elől. [ i]

Lehet, hogy délben még fojtogató a forróság, de napról napra sebesen múlik a nyár ...

Nagy esőket ígérő felhők gyülekeznek, torlódnak, halmozódnak egymásra hömpölyögve.

A vándorok csoportokba verődve indulásra készülődnek.

A magasban búcsúköröket róva vésik a szívükbe az otthont, a fészket, a környéket, a vidéket és az irányt.

Fecskék mérik le naponta párban, csapatban repülve izgatott szárnycsapásaikkal az udvar hosszát, ahol felnövekedtek.

Csivitelő hangjuk is megváltozott, már nem civódnak, pletykálkodnak, nem hűsölnek vidáman, kedvesen, ráérősen ...

Akármilyen hevenyészve vázolnánk is fel azokat a felnőtt félelmeinket, amelyek az öregedés kísérő jelenségeihez kapcsolódnak, az alattomban ránk törő, csendesen teret hódító feledékenységtől való félelem biztosan helyet kapna a nagyobbak között.

Elfelejtettem út közben, hogy miért is indultam…

Már megint vissza kell mennem a kályhához (az induláshoz, a vélhetően fontos, kezdő, kiinduló gondolathoz) hátha ott majd újra felrémlik, mit is akartam ezzel…

Nem jut eszembe, hogy hívják, hogy mikorra mondta, hogy is mondják azt…

Vajon bezártam, kikapcsoltam, elzártam, kihúztam…

Hova a csudába tettem…

Napi megszokott tevékenységeink sodró láncolata, a korábban egyenletes iramban egymást követő, egymásba ...

Nem kétlem, hogy nemzeti ünnep miatt elrendelt munkaszüneti nap, maga a szabad nap bármilyen indokkal jól jön. Ezt az utolsó hosszú hétvégét a nyárból nem olyan nehéz gyorsan betáblázni, hogy sikerüljön jól eltölteni, esetleg még hasznosan is.

Az ünnepről gondolkozva mégis érdekelne, hogy hozzád közel tud kerülni az új kenyér ünnepének büszkesége és öröme?

Több ismerősömről sejtem, hogy egy gazdaságban járva nem kell nekik külön bemutatni a kaszát, mert maguktól megismerik.

Közülük összesen vagy kettőről tudom biztosan, hogy ezt a nem annyira könnyen kezelhető, elég veszélyes kézi szerszámot nem csak lóbázni, hanem helyesen kiszámított mozdulatokkal, erővel lendíteni, rendeltetésszerűen használni is tudja, ...

Még tart a nyár, hiszen délben még megül az utcák felett a meleg, hőséget sugároz vissza az aszfalt, átforrósodnak a járdák, a házfalak. Csak a reggelbe apránként, szaporodó percekkel belenyúló homály, a gyakrabban feltámadó, élesebb szelek és a most még jólesően, borzongatóan friss levegő figyelmeztet.

„Ki ne kívánná a reggeli fénynek egységét,
mikor megnőnek az árnyak?” [i]

Az esti pára a környező hegyeken a megmondhatója, a fák és bokrok zöldjébe belekeveredő sárgák suttogják, a nyarunk lassan a végére jár.

Elillan ismét, mire magunkra eszmélünk, itt hagyva a gyümölcseit, beváltatlan ígéreteit és minket.

Már megint úgy elszaladt, olyan rövidnek tűnt. Mi maradt belőle?

Néhány élmény, pár fakuló ...

Mind szeretnénk kellő magabiztossággal rendelkezni, hisz ezzel érhetjük el, hogy komolyan vegyenek mások, hogy tudjuk képviselni magunkat, hogy legyen önbecsülésünk, hogy legyünk valakik!

A magabiztosság mértéke

De mitől lehet valaki magabiztos és mi a magabiztosság optimális mértéke? Mivel mérhető, ha mérhető?

Nekem kicsit mindig gyanús, ha valaki nagyon-nagyon magabiztosnak tűnik. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb igazán kiemelkedő emberről, akikre igazán felnézek, soha nem az jut elsőre eszembe, hogy magabiztos. Pedig általában mind azok! De nem azt akarják közvetíteni magukról, nem görcsölnek rá.

Talán láttátok, kering a facebook-on egy poszt azzal kapcsolatban, hogy minél kevesebbet tud valaki egy témáról, általában ...

A számára fontos, közeli emberek valamiképpen magára, egyedül hagyták.

Tudjuk. Hiszen ezért került hozzánk .

Neki életbevágó lenne, hogy mi legalább ne hagyjuk magára!

Ez általánosságban véve is jogos figyelmeztetés, amikor gyermekekkel van dolgunk, de ha a gyermek éppen számára ijesztő tünetekkel, betegséggel küzd, még hatványozottabban fontos, hogy legyen mellette valaki, akire tud támaszkodni, akiben (legalább valamennyire) megbízik, aki képes és hajlandó őt megnyugtatni. Gyakorlatból tudhatnánk, hogy:

„Minél gyöngébb a test, a képzelet
Annál erősben működik.” [i]

Az egészségügyi alap- vagy szakellátással kapcsolatba kerülve mindenképpen kell valaki a családjából kiemelt gyermek mellé. 

...Fogalma sincs, ...

Mindannyiunk életében vannak kulcsfontosságú emberek, akik hatással vannak ránk, akiktől akarva-akaratlanul is sokat tanulunk.

...

  A jó bornak a letisztult színe mögött valódi mélységei vannak, egyedi karaktere, jellegzetes, különös, érzékelhető utalásokkal arra a földre, melyből a szőlő gyökerein át megszerezte az éltető vizet.

Keringő nedveiben megőrizte és a gyümölcsnek is átadta a talaj összetevőinek, sajátos, ásványos jellemzőinek nyomát, és még egy lélegzetnyit a helyi növények, vadvirágok, környező fák és gyümölcsök illatából.

A bor kellemesen egymáshoz simuló, kellően árnyalt ízeihez társulnak harmonikus és kiegyensúlyozott savai, emlékezetes, tartós zamata, és ezek együtt adják a jó borban a valódi kimunkáltság, nemesség, mélység érzetét.

A hozzáértő, a szakember számára egyetlen kóstolás is mesél a gazda ...

 A napokban a címadó dal [i] mellett alaposan befészkelte magát a fejembe a kérdés: hogyan is hűsölnék a legszívesebben?

És miközben az aktuális olvasmányaimban kutakodtam szépen leírt, találó válasz változatok után, jött, hogy magam is mélyebben megmerítkezzek a képzeletem tavában a saját lemeztelenített válaszaim után kutatva. Komolyan gondoltam.

Egészen visszafogott habzású és határozottan kis igényű válaszként, néha tényleg lehet, hogy nem is akarunk mást, csak otthon, az árnyékos, hűvös szobában egy csendes sarokban elülni és egy jó könyv társaságában pihegni a kánikulában, talán némi hűsítőt kortyolgatva.

„Az ablak nyitva áll s az acélos messzeségből
tompán fölsír és búgva egy-egy távol vonat
s a ...

Szeretitek a meglepetéseket? Vagy inkább a kiszámíthatóság, a biztonság oldalán álltok?

...

  Néhány évvel ezelőtt egy kedves ismerősöm megajándékozott egy hűtőmágnessel, rajta egy idézettel Arany Jánostól: „Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen”.

...